Még mélyebb hitre jutni - Csókay András idegsebész tartott előadást

Aktuális témával, az Oscar-díj átadásával kezdte mondanivalóját az előadó. Amikor a díj átvételekor Nemes Jeles László rendező arról beszélt, hogy az emberiség legborzalmasabb pillanataiban is van kiút, van továbblépés, van remény, erről szól a film. Csókay András szerint a remény a Szentháromság, Isten, Jézus Krisztus adománya.

Az idegsebész hét-nyolc évvel ezelőtt járt Lovason, szerdai előadásában az akkor elhangzó gondolatait is felelevenítette, összegezte. Arról beszélt, hogyan járta a tékozló fiú útját, miként talált vissza az atyai házba. Katolikus családból származik, vallásosan nevelték őt, de kamaszként elhagyta a templomba járást, a mindennapi imádságot, a kísértésben nem tudott megállni. Diákszerelem után összeházasodott a párjával, feleségével hívő volt a maga módján, közölte. Ezt talicska istenhitnek és hézagpótló istenhitnek nevezte előadásában. Talicska: arra megy, amerre én tolom, és hézagpótló: akkor veszem elő, ha hiányzik, szükség van rá. Házasságtörő lett, fél évre elhagyta a családját, két kamasz- és egy kisgyerekét. Rossz férj volt, rossz családapa, rossz orvossá vált, elvesztette kreativitását, semmi nem jutott eszébe, semmi nem sikerült.

Kegyelmi helyzet, ha az ember le tud térdelni és azt mondja: „Uram Jézus, könyörülj rajtam”, mesélte élettörténetét a hallgatóknak. Tizennyolc éve megsegítette őt az Úr, a tékozló fiú elindulhatott visszafelé, a disznóólból az atyai házba. Gyónt, áldozott, templomba járt, újra megtanult imádkozni, elkezdte élni azt a hitet, amire nevelték őt. Könyvet is írt erről, Agysebészet rózsafüzérrel címmel. Csókay András állította, a hitgyakorlat a kreativitást is befolyásolja, ekkortól ő is ötleteket, jó gondolatokat kapott munkájához.

Lehet-e még mélyebb hitre jutni? Tudunk-e mélyebbre menni, mélyebben imádkozni? Mi nehezíti meg a mély imádságunkat? Tudunk-e elindulni visszafelé, csendben lenni? – tette fel a kérdéseket és elmagyarázta, hogyan éli meg ezt ő személyesen. Véleménye szerint félünk elindulni önmagunkba, befelé, mert találkozunk a bennünk élő sötéttel. Nem feltétlenül az elkövetett bűneinkkel, hanem a hajlamainkkal. Csókay András sorolta a saját életéből vett példákat: hogy irigy vagyok és pénzsóvár, ragaszkodom az igazságomhoz, bámulom a nőket, pedig ott van a feleségem. Az ember egója nem akarja, hogy belül csend legyen. Az ember nem tud eljutni a forráshoz, a benne élő Jézus Krisztushoz. Erős odaszánás, bátorság kell ahhoz, hogy az ember „átverekedje” magát a szívnek ezen a sötét, fájdalmas rétegén.

Nagy fájdalom, szenvedés is közelebb vihet Istenhez, közölte az előadó. A megvilágosodás útját járta, tenyerén hordta őt Isten, jól mentek a dolgai, elégedett volt önmagával, a vallásos gőg kísértésébe esett. Csak a mélyen megélt fájdalom tud kiszakítani ebből az állapotból. Ő két évvel ezelőtt megkapta ezt a kegyelmet, meghalt a kisfia, belefulladt kertjük húsz centiméteres koszos vizébe.

„Szólongattam őt, próbáltuk újraéleszteni, de a csodák nem jönnek rendelkezésre. Egy pillanat alatt kiüresedtem. Megtapasztaltam az Úr irgalmas szeretetét, azt, ahogy odaállt mellém.”

Az idegsebész szerint nehéz helyzetben az ész és az akarat hite tartja életben, a hit érzelmi része később „zárkózik fel”. Ilyenkor nagy szerepe van a mély imádságnak, mindvégig ki kell tartani az imádságban. Ha el tudunk jutni odáig, hogy ha Isten megengedte ezt, kisfia halálát, ő maga miért ne engedné meg, megtapasztaljuk Isten szeretetét. Csókay András hangsúlyozta, mindig úgy tekintsünk a betegségre, szenvedésre, hogy ott van benne a bennünket szerető Isten. Biztosak lehetünk benne, hogy van reménység, a szenvedésnek a feltámadás a vége.