Hamis bevallások - Saját és ismerősei nevében kért adóvisszatérítést

Ezekkel a szavakkal reagált P-né L. Andrea Éva az egerszegi járásbíróságon hétfőn dr. Aradi Krisztina bíró azon kérdésére, hogy megértette-e vádiratba foglaltakat és elismeri-e felelősségét. A nő és lánya ellen ugyanis költségvetési csalás és hamis közokirat felhasználása miatt emeltek vádat. A korábban már csalásért elítélt – három év próbára bocsátott – 56 éves nagykanizsai asszony hamis adóbevallásokat készített.

Saját, valamint ismerősei, rokonai nevében nyújtott be több éven át valótlan tartalmú személyi jövedelemadó-bevallásokat és igényelt vissza közel 1,8 millió forintot. Első ízben 2010 februárjában próbálkozott, akkor saját nevében 160 ezer forintot igényelt vissza. Az asszony a fia élettársa és annak apja nevében – az érintettek tudta nélkül – további két jövedelemadó-bevallást adott be és 290 ezer forintot utaltatott vissza a saját, illetve fia bankszámlájára. P.-né L. Andrea 2011 elején megismételte a hamis adóbevallásokat. Magának 212 ezer, további négy esetben közel egymillió forintot igényelt vissza az érintettek tudta nélkül. A pénzt saját, illetve lánya számlájára kérte. Mivel a módszer működött, a következő évben a nő hamis bevallással 131 ezer forintot igényelt vissza és fizettetett a lánya számlájára. Ez után az egyik bevált nevet, és adatait felhasználva újra hamis bevallást adott be, akkor közel 143 ezer forintot kért utalni lánya számlájára, de ezt a adóhatóság már megtagadta. A nő 1,8 millió forinthoz jutott a módszerrel, amelyet a lánya is alkalmazott.

Utóbbi, a 33 éves O.-né P. Éva hétfőn nem jelent meg a tárgyaláson. Ő a vádirat szerint 2011 februárjában adott be hamis személyi jövedelem-adóbevallást, amit az anyja készített el neki. Az összesen 2,3 millió forint jövedelem után 231 ezer forintot igényelt vissza. Rá egy évre, 2012 januárjában újra próbálkozott, akkor közel 119 ezer forintot kért visszautalni. Ráadásul az adóhatóság 2012. júniusi utólagos vizsgálatakor O.-né hamis, az anyja készítette okiratokat adott át. A nem létező betéti társaság nevében kiállított papírokkal kívánt egyebek mellett álláskeresési járadékot, illetve segélyt igazolni.

P-né L. Andrea állítása szerint családtagjai, ismerősei kérésére segített nekik a bevallások elkészítésében, a pénzt pedig átadta nekik. Mint mondta, nehéz anyagi helyzetük miatt választották a pénzszerzés eme módját. Ezzel szemben a meghallgatott tanúk kategorikusan cáfolták, hogy az inkriminált években bevallásuk elkészítésére kérték volna P-nét. Többen arról számoltak be, jövedelmük nem lévén, illetve nyugdíjasként nem kellett bevallást kitölteniük. Az adataikat azonban korábbról ismerhette az asszony, így tudtuk nélkül eljárhatott a nevükben, az aláírásokról pedig kiderült, hogy hamisak. Az egyik tanú – akinél P.-né fél évig szívességből lakott – arról szólt, hogy az asszony győzködte, megcsinálja neki az adóbevallását, ami alapján 80 ezer forintot kaphat. A papír elkészült, de ő nem adta be, mert nem dolgozott, tudta, nem jár a pénz. Ezzel szemben P.-né mégis benyújtotta a bevallást és 214 ezer forintot igényelt vissza, amiről ismerőse már csak az adóhatósági vizsgálatkor értesült, mert ez a pénz is P.-né számláján landolt.

Egyedül a volt menye – pontosabban: fia egykori élettársa – szólt arról, hogy az adóhatóság utalt pénzt a számlájára és ő tudta, jogosulatlanul kapta, mert abban az időszakban gyesen volt.

A tárgyalást májusra elnapolták.