...és ha már ezeket elvégeztettük, kívül-belül automatikusan ki is takarítjuk, majd elégedetten hátradőlünk az ülésben: mindent megtettünk, hogy biztonságosan és kellemesen falja alattunk a kilométereket.

Õszidő idején érdemes mélyen magunkba nézni. Mielőtt elővenne a falevelek hullása láttán a mélabú, lépjünk közelebb egyikhez és nézzük meg a leveleit annak a fának. A természet csodálatos műve, az elszíneződő levelek varázslatos árnyalatai valahány neves tervezőt ihlettek már, s kreatív munkájuk során csodás holmikat szabtak szabászaik. Ezt a kreativitást kell elővarázsolnunk magunkból, hiszen mindenkiben ott lapul, bennünk nőkben pedig sokszorosan megtalálható.

Míg az otthonod díszítéséhez összeszedsz pár érdekes alakú ágat, színes falevelet, érett bogyókat, a kezdődő depressziót gondosan magad mögött hagyhatod, valami eldugott kis bokorban. Ha az ágakat megfigyeled, a rügyek alszanak – benned is így alszanak a rejtett képességeid, várva, hogy segítsenek téged utadon. A szépség valóban belülről fakad. Tökéletes ember nincs. Akinek az alakja remek, azt is gyötörhetik, sőt gyötrik is lelki gondok. Azonban ha belül rendet raksz, az ki fog ülni arcodra, cselekedeteid nyugodtak és átgondoltak lesznek, az idő a barátoddá válik.

20 évesen is lehet aggódni az elmúlás miatt, 60 évesen is megteheted – de minek? Hiszen nem a végcél a lényeg soha, még akkor sem, ha az elején úgy tűnik. Maga az utazás az igazi élmény. Amíg eltervezzük, aprólékosan kigondoljuk úti célunkat, finomításokat végzünk, jegyeket veszünk, birtokba vesszük az élményt és lubickolunk benne. Aztán visszaemlékezünk, újra átéljük minden kapcsolódó élményét az útnak, jót, rosszat egyaránt. Mikor érkeztünk meg? Lehet azt biztosan tudni? Akkor, amikor ott állunk célunk előtt, amikor örülünk, hogy elértük, vagy amikor eltelik a szívünk a visszaemlékezéssel?

S mi történik akkor, ha cél tulajdonképpen egy másik út kezdete, s kiderül visszanézve, az út volt a cél…
Félre hát minden komor hangulattal, itt van az ősz, örüljünk a változásnak. Pár éve még riogattak, hogy többé nem lesz ilyen csodában részünk. Hála a környezetvédők hangos szavának, azért érezhető már némi kedvező irányú változás.

Bennünk is ilyen lassan, vesszőt beérlelő napsugarakkal érkezik meg a változás. Az is kap a nyakába hideget, meleget, olykor jeges borogatást és igen, előfordul, hogy a madarak megtisztelik a fejét… Túléli, megrázza magát és növekszik, épül tovább a teste, lelke.

Tudtad, hogy a növények is kommunikálnak egymással? Szeretik a jó zenét és a jó társaságot. vegyél róluk példát.
Amikor az őszi bú nyom, kedvenc lemezedet tedd fel és míg hallgatod, pörgesd meg ujjaid közt a telefonregiszteredet, keress valakit, akivel megoszthatod a következő hétvégédet.

Kifejezetten jót tesz ilyenkor, ha alapos nagytakarítást végzel, de előtte elhatározod, hogy 1-2-3-5 zsáknyi, teljesen felesleges holmitól megszabadulsz. Csinálj helyet az újnak. Szerezz örömet másoknak, akik még hasznát vehetik a kiselejtezett holmiknak.

Ha még ez sem vidított fel kellőképpen, szerezz be pár hatalmas cserepet, virágföldet és néhány csomag virághagymát. Addig is, míg elülteted őket, a tavaszra készülsz, a túlélésre, a tél túlélésére.

A hagymák a vizet magukba szívják majd, a mélyben duzzadni fognak és kinevelik leveleiket, virágaikat – így fognak a Te pozitív gondolataid is lassan testet ölteni, előrelendíteni az úton. Tavaszra új ember lehetsz, csak olvasgass minket szorgalmasan.

Forrás: Ezoterikus.hu