Várja a csapatélet? Kati válaszol

A családi összejöveteleken kicsit tétován nézegetjük egymást. A vér szerinti unokáim (némi féltékenységgel) meg is kérdezték, hogy Te most nekik is a nagyijuk vagy, az újak pedig a státuszukról puhatolóznak. Nem szeretném, ha ebből a helyzetből feszültség lenne a gyerekek között. Milyen megoldást javasol kedves Kati?

Az elsődleges megoldás a szülők kezében van. Ahogy az örökbefogadás esetén lehet „szívből születni”, úgy lehet szívből jövő testvér is az új családtag. Ha az anya-apa, nevelőapa és nevelőanya – helyzetben eligazodnak a gyerekek, biztonságban érzik magukat, akkor jöhetnek a nagyszülők. Számomra a mese, a zene, a szertartás sokféle helyzetben kínált megoldást, az Ön által vázolt szituációban is használnám. A mese mindig átírható, részletekben elmesélhető, jelenetei kinagyíthatók, szereplői körük szűkíthető, tágítható. Kézenfekvőnek tűnik, hogy dzsungel-játékot kezdeményezzen egy megfelelő alkalommal, amelyben megelevenedhetnek és választhatókká válnak Kipling csodás szereplői, a kedves, puha szeretetű Balu-nagyi, a kicsit szigorúbb Bagira-papa, a farkaskölykök, és az új családtagok, Maugli és testvére. A befogadó szertartás-játékban a musical zenéje, és a közös dzsungel-tánc segítheti az elfogadást, az érzelmi csatornák megnyitását.

„Hé, fiú, a törzs befogad, Kenyere neked is jár, Soha ne félj, fiú, egy ágy befogad, Hisz ágyból akad egy pár ” Mert „Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény. „És ez a lényeg. Nincs szükség okos példabeszédre, magyarázatra, ha az érzelmek sodornak a megoldás felé. A tánc végén Balu nagyi meleg ölelése és palacsinta, vagy lángos lakomája teheti emlékezetessé, a gyermekek számára megélhetővé ezt az érzelmileg kényes helyzetet. 

Kérdéseiket várom a [email protected] e-mail címen is.