Kultúra

2014.04.11. 12:20

Básti Juli: Újra és újra belemerítkezem hangulatokba

Késő délután. Halk várakozás egy folyosón. Ismerős dallam foszlányai a háttérből. Aztán egyszer csak megérkezik gyermekkorom bálványa, téglaszín blézert visel sötét nadrággal, haja szélfútta.

Kovács Ágnes

Késő délután. Halk várakozás egy folyosón. Ismerős dallam foszlányai a háttérből. Türelmetlen vagyok, és tehetetlen. Átengedem magam tehát a dalnak: „Na ne mondd! Nincs jó hely..." énekli Udvaros Dorottya Kulka Jánossal. Aztán egyszer csak megérkezik gyermekkorom bálványa, téglaszín blézer visel sötét nadrággal, haja szélfútta. Elfogódott vagyok, ez nyilvánvaló. Básti Juli utánozhatatlan hanglejtéssel kérdez vissza:

– Tehát, velem akar beszélgetni? Csak velem? Mondom: – Igen. Közben azt gondolom: – De, hát, ki mással? Bár ebben az esetben ez nem is tűnik olyan banális kérdésnek, hiszen a Férfi és Nő koncert előadói korszakos művészek, senkinek sem kell bemutatni őket.

– Mindjárt lepakolok – mondja. –  Aztán jöjjön csak be!

Hallgatom a próbát, ez jó. Az jár a fejemben, miért is szerettem ezeket a dalokat. Koravének, mint én, szerelmesek, és talán a csalódottak és fájók is vették a lemezt, amelynek dalai mélyen emlékeinkbe égtek, kitörölhetetlenül. A Hallgass kicsit! például jött velem osztálykirándulásra, felvételizni, Balatonra és a bicajra is. Walkmant applikáltam a rövidnadrágra, hiszen kazettán volt meg. Hogy máshogy? Hogy visszapörgettem-e néhányszor a 35 percet? Á, dehogy! Dehogy néhányszor! Ezerszer! És a Szívszédült hangot az Edittel. Ma is úgy látom a történetek elvarázsolt szereplőit, ahogy akkor tizennégy évesen. Rákopogni Básti Julira: illetlen vagy nem, muszáj! Azzal kezdem ennyi év után, hogyan lehet frissen tartani ezeket a dalokat.

– Hát, nem az a lényeg, hogy frissen tartsuk ezeket a dalokat, hanem hogy mindig, amikor újra és újra éneklem, belemerítkezem ezekbe a hangulatokba. És miután ezek nagyon jó dalok mindig magával ragadnak, de ezzel nincs is gond. Tehát nem unjuk meg, ha erre gondol. (nevet) Ráadásul most erről szó sem lehet, hogy mondjuk nagyon megszoktuk volna, hiszen Férfi és Nő koncert legalább két éve nem volt már, vagy másfél. A Sportarénában énekeltünk egy-két számot a Dés Laci születésnapján január 11-én, de hát ott nem hangzott el minden szám. Ma viszont teljes repertoárral jöttünk.

Fotó: Zergi Borbála

Előhozakodom régi interjúkkal. Egyszer Bereményi Géza azt mesélte nekem, hogy a színészlemezeket a művészek személyiségére írta. Ezeket a kis drámákat, édesbús történeteket ki mindenki inspirálta? Vannak köztük a saját életükből hozott történetek?

– Nem! – mondja határozottan. – Dehogyis! Egyáltalán nem. Engem fölhívtak, hogy lesz ez a lemez, lenne-e kedvem. Hát persze, nagyon is volt. A Géza engem jól ismer. Ismerjük egymást 1980 óta, a Déssel ugyanúgy. Én ismertem az ő munkásságukat, ők ismerték az enyémet, láttak sokat színházban. A baráti társaságokban is egyébként összejártunk. Ugyan nem túl gyakran találkoztunk, de volt tapasztalatuk arról, hogy én milyen vagyok, milyen ember vagyok. Egyébként a Géza nemcsak egyszerűen egy személyre ír. Hanem a saját történeteit is ötvözi azzal a személlyel, akinek írnia kell. Ő egy igazi író és költő!

Elmondom a művésznőnek, mennyire szeretem a Hallgass kicsit! lemezt. Végigfutunk a számokon, melyik miért zseniális. Azok a fotók a stúdióból! Cserhalmi György szőkén, szakállasan profilból, Básti Juli feltűzött haja fejhallgatóval rögzítve, a háttérben elmosódott fények, néhol szikrázó pilácsok. Dés László divatos pulcsiban a zongoránál, máshol széttárja tenyerét, akár egy legyezőt. Mind a távolba néznek, a keverőpultra hajolnak egy olvasólámpa fölött.

– Az igazság az, ami nekem hiányzik a mai napig, és nem került bele a koncertbe: az a nyitószám, a legelső dal. A Játszótársak. Az tényleg az egyik kedvenc számom. Az hiányzik, hogy azt nem énekeltük soha koncerten! Azt mondta ugyanis a Laci, hogy annyira nehéz technikailag, annyira stúdióra készült, annyi visszhang van benne, meg annyi sok „egymásra beszélés", hogy az egyszerűen kivihetetlen koncertterembe. Úgyhogy ez tényleg nagyon fáj. De ha érzem, hogy hiányzik, akkor néha meghallgatom. A lemezről, a régi lemezről. (Nevet)

Zajos veszekedés, két szenvedélyes ember. Motyogástól az ordításig csak néhány másodperc telik el, de valójában egy egész dráma foglalatát adja a szöveg. Ahogyan a nő beleüvölt a sötétbe: Nem félek! Az utánozhatatlan. Meg is kérdezem, hogy készült a lemez.

– Nagyon rövid időnk volt, talán három napunk, de lehet, hogy csak kettő. Előtte gyakoroltunk párszor. A Désnél összegyűltünk, de a gyakorlás az volt tulajdonképpen, amikor megtanultuk ezeket a dalokat. Amire a stúdióba kerültünk, már tényleg tudtuk a számokat. Az aztán ott ugye élesben ment, mert sokat kell fizetni a stúdióbérlésért. Nagyon össze kellett kapni magunkat tehát. Emlékszem úgy olyan tizenkét órákat voltunk az alatt a két nap alatt. Én nagyon, de nagyon szerettem azt a két napot. Szó szerint minden percét élveztem. Én nem hogy fáradtságot nem éreztem, hanem vártam volna bármeddig. Imádtam ezt csinálni! Azért mert eleve imádok énekelni, és hát csodálatosak ezek a dalok!

Azt kérdezem, mit szól ahhoz, ha mások éneklik el ezeket a számokat. Nekem van olyan barátnőm, akivel meg kellett ismertetnem az eredetit, és felhívott, hogy mennyivel jobb. A video megosztón a Játszótársakat húszezren, a 35 percet harminc ezren osztották meg eddig.

– Nagyon örülünk, ha feldolgozzák ezeket a dalokat. Erre azt tudom mondani, hogy ilyenkor nagyon büszkék vagyunk. A zenének és a színdaraboknak is ez a sorsa. Nem egy ember játssza el azokat, hanem újból és újból előveszik, újból és újból eljátsszák, aztán a nézők, illetve a hallgatók döntik el, hogy nekik melyik a legemlékezetesebb előadás, vagy lemez, vagy feldolgozás.

Fotó: Zergi Borbála

Básti Juli társulati tag a Nemzeti Színházban, de emellett számos szerepet játszik a Centrálban, arról kérdezem, hogy bírja ezt a nagy hajtást.

– A Centrálban most rengeteg a feladat, tegnap, tegnapelőtt is ott játszottam, és holnap is ott leszek, a Nemzetiben egy darabban láthatnak. Nyáron pedig megyünk újra Keszthelyre a Hét boszorkával, és idén lesz a Függöny fel! Ezzel a címmel fut majd nálunk az Ugyanaz hátulról, tíz alkalommal.

Magára hagyom. A diktafonom mellett egy csillogó cipő pihen egy zacskón. Nyilván játszik ma este. Felakasztva a fellépő ruhák, egy blézer, fekete könnyű blúz, és rengeteg smink, ecset, hajcsavaró precíz rendben. Amikor bejön a színpadra felzúg a taps, flitteres szoknyája vízárnyékot rajzol a terem falára.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!