Ha az agyag habosra forr

Schweiczer Róbert szerint a folytonos megújulásra törekvés szándéka egyfajta belső igény, ha sokat foglalkozik valamivel, abba előbb-utóbb beleun, ha pedig bármi megtetszik neki, vagy új ötlete támad, addig nem nyugszik, amíg el nem készíti azt. Így aztán – bár a kívülálló számára úgy tűnik, hogy az általa készített dísztárgyak és agyagedények sajátos, egyéni motívumvilággal rendelkeznek –, maga az alkotó nem ért egyet azzal a felvetéssel, hogy vannak schweiczeri stílusjegyek.

– Tény, hogy akadnak motívumok, amelyek rám jellemzőek, ilyenek a csavart minták, vagy a díszítésnél alkalmazott lovak, griffek, szarvasok, de ezeket is folyton variálom – magyarázta. – Lendvára szkíta motívumokkal díszített kollekciót vittem, egy éve készültem erre, de nem ott láthatóak először, először a saját falumban, majd az egyik nagykanizsai iskolában is kiállítottam már ugyanezeket a termékeket.

Fotó: Gyuricza Ferenc

A bázakerettyei keramikus hozzáteszi, a tárlat különlegességét egy redukciós égetéssel felvitt máz, vagyis a raku technika jelenti, ettől kapnak különlegesen érdekes bevonatot a termékei. A raku keleti, Japánból származó technológia, a máz fémet is tartalmaz, attól válik sajátosan egyénivé.

– A keleti vallásban öt őselem ismert, ezek kölcsönhatásának lehetünk szemtanúi – mutatta be a technológiát. – A föld maga a cserép, amit a tűzben égetünk ki. A levegő oxidálja a fémet, a víz pedig pára formájában van jelen, hiszen miután ezer fokon kiveszem a cserepet a tűzből, különféle redukálóanyagokba, szalmába, levélbe helyezem bele, ilyenkor vízgőz szabadul fel.

Schweiczer Róbert hozzáteszi: a fazekasok többségétől eltérően ő nem csak korongozza termékeit, hanem faragja is azokat. Ezért aztán előfordul, hogy egy-egy díszesebb darab megmunkálásával több órát, adott esetben napokat is eltölt.

– Megpróbálok mindig olyat csinálni, amit másnál nem látok – folytatja. – Ez állandó gondolkodást, folyamatos ötletelést jelent, de ez éltet. Azt már észrevettem, hogy az ötleteimet mások próbálják utánozni, ezért is váltok folyamatosan. Én ebben találom örömömet. Most például egy új kísérletezés előtt állok, pályázaton elnyertem egy magas tűzű elektromos kemencét. Eddig 1000 fok körüli égetésre volt lehetőségem, most akár 1300 fokig is el tudok menni. Ott már habosra forr az agyag, egészen tömör, porcelán minőséget lehet előállítani.

A Schweiczer-termékek egyszerre lehetnek használati és dísztárgyak is. Alkotójuk szerint nem kell attól félni, hogy megárt nekik, ha főzünk vagy sütünk bennük, hiszen a parasztemberek régen is vitték a cserépbográcsot a hegyre, abban készült az ebéd.

– Ha tudom, hogy a megrendelő kifejezetten használati tárgyat szeretne, akkor kevesebb díszítést teszek rá, mert a mindennapos igénybevétel miatt a figura előbb-utóbb óhatatlanul letörik róla – árulja el. – A méretezésnél is figyelek arra, hogy beférjen akár a gáz-, akár a villanysütőbe, de akár mosogatógépbe is bátran behelyezhetjük őket, mert nem zárja ki egymást a hagyomány és modern technika.

Schweiczer Róbert a téli hónapokban egy nagyobb projekten dolgozott, a szigligeti vár részére, XV. századi eredeti minták alapján épített újjá két nagyméretű cserépkályhát.

– Két teljes hónapot dolgoztam ezzel, de ezt szó szerint kell érteni – mosolyodik el. – Reggeltől estig a csempék rekonstruálásával foglalkoztam, egyesével faragtam ki őket. Este beestem az ágyba, másnap reggel ébredés után pedig rögtön vettem elő újra a munkát. Végig itthon dolgoztam, csak az égetés utáni rész, a kályhák összerakása történt a helyszínen.

Zalaiak a szigligeti várban

A szigligeti vár felújításának több zalai szála is volt, építésvezetőként a bázakerettyei Rákos Szabolcs vezette a munkálatokat, a bútorokat és lépcsőket a lasztonyai asztalos, Cser Imre készítette, míg a kovácsolást a zalaszentbalázsi Takács István végezte. Schweiczer Róbert nemcsak az említett kályhákat építette újjá, de a múzeum számára néhány további terméket is készített, korabeli korsók és főzőedények másolatait.