Tortával ünnepelték A Szabadművelődés Háza 40. születésnapját

A jubileumi héten minden nap más-más műfajé volt a főszerep: pénteken a jazz-est idézte fel a hajdani jazz klub hangulatát
Fotó: Koppán Viktor

Negyven éve, 1975. március 23-án adták át A Szabadművelődés Háza jogelődje, a Velinszky László Ifjúsági és Úttörőház épületét. A hivatalos születésnapi megemlékezést szombatra tették, hogy el tudjon jönni a ház minden hajdani munkatársa, és azok is, akik itt töltötték az ifjúságukat. Sokan vannak, hiszen rengeteg szakkör, klub adott jó időtöltést a fiataloknak, később pedig, az ifiház profiváltása után minden generációnak... Eljöttek a születésnapra a ház egykori igazgatói is: Szabó Péter és az őt váltó Kovács György, aki a tőle megszokott vehemenciával kicsit igazított is a kész épületen. A házat ugyanis eredetileg nagy, tóparti szabadidőközpontnak álmodták, de csak az első ütem épült meg, a szakköri termekkel. Így aztán Kovács Gyuri kivetetett néhány falat, hogy nagyobb terek is létrejöjjenek. Legendás felújítási kedvére aztán másutt lett szükség: 79-ben áthelyezték. Magyarits András követte az igazgatói székben: ő 30 évig volt a ház meghatározó gazdája.

- Azt írta valaki a 40. évfordulóra kialakított üzenőfalra: Én itt lettem szabad idézte a felirat szövegét beszédében Magyarits - nem véletlenül. Hiszen a három T időszakában a népművelők igyekeztek feszegetni a határokat: tudták, mit tilt, tűr és támogat a kedves hatalom, s ők elmentek a falig . Itt felléphetett a Bizottság együttes, megalakult városvédő kör, a Szegényeket Támogató Alapítvány (SZETA) helyi szervezete, megemlékezést tarthatott a Doni bajtársak szövetsége. (Amikor a civil szervezetek gyanúsak voltak, a szegénységről nem volt ildomos beszélni, ahogy Horty katonáiról sem volt szokás megemlékezni.) Magyarits hangsúlyozta: különösen a 84-től 92-ig tartó pezsgő időszakra emlékszik szívesen. Hozzátette, hajdanán, amikor úgy érezte, a ház elnevezésében is tükröződnie kell a szándéknak, hogy minden korosztályt meg akar szólítani, nem véletlenül választotta A Szabadművelődés Háza nevet. Hozzátette: sajnálja ugyan, hogy Büki Zsuzsanna grafikusművész madaras logóját ma nem használják. Végül kérte, hogy a 40 esztendős épületet igyekezzenek felújítani, hogy sokáig szolgálhassa a közösséget: Bizonyára lesz 50. jubileum is. Vagy föntről figyelek, vagy innen lentről de én itt leszek - mondta zárszóként.

A házban működő színjátszó csoportok arról az igazgatóról is megemlékeztek, aki már csak föntről figyelhet bennünket. Tóth László rendezőről, a színjátszó csoportok legfőbb mentoráról Czinki Ferenc írt nagyszerű szöveget, ezt és Tóth László filozofikus verseit a Prospero, A Szabad Színház és a Pétek 3 Tejátrum tagjai tolmácsolták.

A ház előtt jubileumi fát ültettek, héliummal töltött léggömböket dobáltak a tó fölé. Legvégül pedig teljesen bekebeleztük a házat. A csillagdát rejtő jellegzetes kupola gyorsan elfogyott, de nekünk a földszint darabja is nagyon ízlett. Naná, hogy a szívünknek kedves házat formázó tortáról beszélünk...