Forradalmi mozgó képek

Tágabban nézve idetartozik a reformkor is, hiszen anélkül nehéz megérteni a március 15-én kezdődő eseményeket. Bereményi Géza Hídember című filmje például gróf Széchenyi István életén keresztül szinte végigvezet a 19. századon, több-kevesebb sikerrel illusztrálva annak ideológiai és történelmi csomópontjait.

Ha a múlt századi filmgyártást nézzük, kiderül, hogy az első évtizedekben nem dívott a történelmi film. 1848-49-hez kapcsolódva egy csak egy alig ismert Petőfi-film, Deésy Alfréd 1922-es munkája említhető. A második világháború után a demokráciának, mint tudjuk, csak pár év jutott. A fordulat éve (vagyis a kommunista hatalomátvétel) után pedig az alkotók egyértelműen ideológiai feladatot láttak el, teljes mellszélességgel a szovjetbarát rezsimet kellett kiszolgálnia. Jellemző terméke a sematizmus korának az 1953-as Föltámadott a tenger, amelyben a hadvezérré avatott Petőfi Sándor és barátja, a hős parasztlegény, Hajdu Gyurka a központi karakterek.

A Petőfi 73, Kardos Ferenc alkotása érdekes látlelet az ünnepről és a fiatalokról

Mindenképpen vízválasztó a történelmi filmek esetében is 1956. Maga a forradalom évtizedekig tabutéma marad, az úgynevezett kádári konszolidáció azonban viszonylagos szabadságot adott a filmeseknek, akik történelmi parabolákban próbáltak azokra választ adni. A kőszívű ember fiai, Várkonyi Zoltán rendezése azonban nem tartozik ezek sorába. Noha inkább történelmi képeskönyvnek tekinthető, a forgatókönyvnek, a jó karaktereknek, történetvezetésnek, a tömegjeleneteknek köszönhetően nem didaktikus vagy sematikus.

A Föltámadott a tenger 1953-ban készült

A 70-es évek elején a rezsim bekeményített, és március 15-e gyanús dátummá vált. Azt, hogy mit jelent ilyen körülmények között az ünnep a felnövekvő generáció számára, nagyon érdekesen ragadja meg Kardos Ferenc a Petőfi 73-ban. A figyelemre méltó alkotás középiskolás diákok szerepjátéka, a forradalom és szabadságharc sajátos értelmezése. Azt is érzékeleti, hogy 1848-49 eszméjét nem tudták a szocialista rendszerre ráfércelni, és az uralkodó ideológia a fiatalok számára nem vált vonzóvá, átélhetővé.

A 80 huszár, Sára Sándor 1978-as filmje már nem a harc heroikusságát, hanem annak pokoli nehézségeit hangsúlyozza, a küzdelmet a barátságtalan természettel és az ellenséges üldözőkkel. Lugossy László Szirmok, virágok koszorúk című mozija pedig a forradalom bukása utáni vívódásokat mutatja be a végül öngyilkosságot választó főszereplő történetében. A 70-es évek végén, a 80-as években készült hasonló témájú filmek az akkori jelen, a széteső, tespedt társaalom problémáira akartak választ keresni a múltba nyúló történetekkel. S végül említsük meg a Kossuthkifli (Rudolf Péter rendezte) című, tavaly bemutatott tévésorozatot, amelyben a forradalom szabadságharc már csak háttérül szolgál az ironikus, kicsit meseszerű sztorihoz.