2016.04.11. 09:47
" Vagyunk ketten két szép nyárfa " - Költészet napi megemlékezés a Hölgyklubban
Szombathely - Ötvenkettedik alkalommal, azaz 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük a magyar költészet napját: országszerte irodalmi műsorokkal, könyvbemutatókkal tisztelgünk a magyar líra előtt. A szombathelyi Hölgyklub tagjai nem sokkal a jeles nap előtt Lutor Kata és Kocsis Marcell egyetemisták Kányádi Sándor verseiből összeállított „Vagyunk ketten két szép nyárfa ” címmel adtak remek műsort.
Kányádi Sándor (*1929.május 10.) Kossuth-díjas író a mai magyar költészet egyik legkiválóbbja. Verseinek üzenete a szülőföld és az ember szeretete, ahogy mondani szokta: „leírta, amit látott”. Úgy írta le, hogy abból a 20. század második felének egyik legkiemelkedőbb magyar költői életműve született.
Fotó: Tátrainé Kulcsár Irén
„A vers az, amit mondani kell” Kányádi mára már szállóigévé vált mondatával kezdték előadásukat a fiatal versmondók. Azzal a mondattal, amit a költő állítólag egy iskolás gyermektől hallott, amikor a vers mibenlétéről beszélgetett vele.
Lutor Kata, aki már visszatérő vendége a Hölgyklubnak, a költő Előhang (1982) című csodálatos verséből idézett, gyönyörűen tolmácsolva Kányádi érzéseit, gondolatait:
„vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein”
Ezt követően felcsendültek a költő legismertebb versei a kellően meghatott közönség nagy gyönyörűségére.Lutor Kata és Kocsis Marcell különleges előadásmódot választott, szakított a megszokott versmondói stílussal, párbeszédszerűen adta elő a költeményeket, a többi között Valaki jár a fák hegyén, Fától fáig, és a műsor címadó versének – Két nyárfa (1958) – gyönyörű sorait:
„ Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.“
A megjelentek nagy meglepetésére és örömére Kányádi Sándor két versét, a Dél keresztje alatt és a Jó volna címűt Kata megzenésítette és saját gitárkísérettel énekelte el.
Fotó: Tátrainé Kulcsár Irén
Az igényes előadás végén a fiatal előadók kéz a kézben, lelkes meggyőzéssel idézték a költő Tűnődés a csillagok alatt (1955) című versének befejező sorait:
„ Végzem, mit az idő rám mér,
végzem, ha kell százszorozva!
Hinni kell csak, s följutunk mi,
föl a fényes csillagokba!
A Hölgyklub közönsége hosszan tartó, hálás tapssal jutalmazta és köszönte meg Lutor Katának és Kocsis Marcellnak a költészet napi – ám minden bizonnyal hosszú időre emlékezetes – előadást.
Tátrainé Kulcsár Irén
