Az érzelmi GDP erejével: Fogyatékkal élők és többségi iskolások együtt álltak ki ország-világ elé Szombathelyen

A nyíregyházi Down Egyesület azért találta ki és indította útnak a Mindenkinek becsengettek-programot, hogy ez a helyzet megváltozzon: a szűkebb és tágabb közösség örömére és bizonyítottan hasznára is. A nemzetközi figyelmet keltő kezdeményezés most eljutott Szombathelyre, ott voltunk a záróeseményen az MMIK-ban. Elképesztő pozitív energiák szabadultak föl.

A Derkovits, a Zrínyi, a Váci, a Neumann mellett természetesen a Bercsényi iskola (ahol tíz éve tanulnak mozgássérült gyerekek integrált osztályokban) egy-egy osztálya, valamint a Kőrösi Csoma Sándor utcai Óvoda egy csoportja kapcsolódott be a Mindenkinek becsengettek-programba. Ez azt jelenti, hogy 12 héten át rendszeresen megjelent náluk egy új, Down-szindrómás vagy autizmussal élő osztálytárs az Aranyhíd-központból. A Kőrösi óvoda például Gombás Dorotit fogadta be: teljes jogú „macitársnak". Ismerkedtek, együtt játszottak, tanultak – és készültek a zárógálára, amelynek végén nem csak a rengeteg színes luftballon szállt el az MMIK előtti térre fölrajzolt óriási szív közepéből. A szivárvány alatt átröppenő búcsúmondat úgy szól, hogy „örültünk neked, Doroti".

Valahol Európában: Szélinger Tamás és a Derkovits iskola diákjai Molnár Virág tanárnővel

A pedagógus sem találkozik fogyatékkal élő gyerekkel

Kisari Károly, a Down Egyesület elnöke azt mondja, Nyíregyházán abból indultak ki, hogy szükség volna olyan befogadó intézményre, ahol Down-szindrómás gyerekeket is nevelnének: „Azt láttuk, hogy sok minden megvan ehhez, de valahogy a gyakorlatban mégsem működik. Olyan gyakorlati formát kerestünk, amely lehetővé teszi, hogy a dolgokat elmozdítsuk A pontból B pont felé. Lehetetlen elvárni a többségi pedagógusoktól, hogy inkluzívan neveljenek, amikor még életükben nem találkoztak fogyatékkal élő gyerekekkel, nemhogy az órájukon benn lettek volna ilyen diákok. Meg kellett hát teremteni a találkozás lehetőségét: azt tűztük ki célul, hogy egy fogyatékkal élő gyerek legalább egy héten egyszer részt vegyen egy többségi iskola, egy osztály életében. Kezdettől úgy képzeltük, hogy legyen egy projekt ebben a történetben: elkezdjük az ismerkedést, kicsit együtt vagyunk, a végén meg kiállunk ország-világ elé, és megmutatjuk, hogy együtt is tudunk valamit alkotni. Nyíregyházán a tesztprogram nagyon jól sikerült, a következő évben már Budapesten is csináltunk programot, azóta több városba eljutottunk, Tatától Debrecenig. Örülök, hogy most itt vagyunk."

A Váci iskolás Káldi Márton hegedül, Szilágyi Ádám, a fogadott osztálytárs tartja a kottát

A gazdaságra is hatással van

Az Európai Befektetési Bank társadalmi innovációs díj-pályázatán második helyezést ért el 2014-ben a Mindenkinek becsengettek-program. Kisari Károly szerint azért fontos ez, mert ezen a pályázaton olyan projekteket díjaznak, amelyekről azt gondolják, hogy hosszú távon jótékony társadalmi hatásuk van – olyan társadalmi hatásuk, amely a gazdasági fejlődésre is kihat: „Az inklúzió, a differenciálás, az együttnevelkedés olyan interakciókhoz teremt lehetőséget gyerekek, tanárok, szülők – és mindenki – között, amelyek az összes résztvevő készségeit fejlesztik. Olyan készségeket, amelyek könyvből nem taníthatók. Ezek a készségek felnőttkorban is szükségesek: kreativitás, intuíció, az emberekkel való foglalkozni tudás – ezek értéket képviselnek a munkaerőpiacon is. Mindezek okán szeretnénk előrelépni abban, hogy az oktatási intézmények a mindennapi gyakorlatban fogadják a fogyatékkal élő gyerekeket programszerűen, egyre több ilyen intézmény legyen; ez egy kicsit lassan halad, de azért vannak részeredmények. Nyíregyházán most már van olyan intézmény, amely fogad Down-szindrómás gyereket, autizmussal élőt, elkezdtek foglalkozni ezzel napi szinten, gondolkodnak azon, hogyan lehetne megcsinálni. Az is fontos, hogy legalább beszélnek róla. Igen, az a tapasztalat, hogy ha ez az interakció egyszer elindul, akkor megmaradnak a kapcsolatok, közös Télapó-ünnepségeket, születésnapokat szerveznek, az intézmények közötti együttműködések erősödnek. Ezek a gyakorlati eredményei az MBCs-programnak. Mondjuk egymás mellett volt egy speciális intézmény meg egy többségi intézmény már hosszú évek óta, és most rájöttek, hogy nekik együtt kell működniük." Kisari Károlynak van egy Down-szindrómás lánya. Ez a személyes érintettség és emóciós többlet minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy közgazdászként is mélyrehatóan érdekelni kezdte a fogyatékkal élők integrációja. Ahogy egy barátja megfogalmazta, így jön létre az „érzelmi GDP": „Közgazdászként materiálisan fogom meg ezt a dolgot. Vannak olyan oktatási rendszerek, ahol egy fogyatékkal élő oktatására betett egységi pénz megtérül a munkaerőpiacon. A jelenlegi szegregált körülmények között ez nem így van. A szegregált rendszerekben folyamatosan teher lesz a gyerek, és nem kapja meg azt a lehetőséget, hogy cselekvő és alkotó része legyen a közösségnek. Ez pedig a társadalomnak sem érdeke. Be lehet csukni a szemünket, fülünket, de ez van – de lehet rajta fordítani."

Boldogság-barométer

Mondjuk, hogy a Mindenkinek becsengettek-program az első lépés az irányváltáshoz. Abban, hogy ez a program Szombathelyen megjelent, nagy szerepe van Wagner Anikónak, aki hegyeket képes megmozgatni a hasonló ügyek érdekében, és ehhez rendszerint megtalálja a megfelelő partnereket, jelen esetben például Sámuel Máriát a szombathelyi tankerület képviseletében. A program zárógálája pedig tényleg magáért beszél. Ha létezne műszer a boldogság, a pozitív energiák mérésére, az MMIK színháztermében biztos kiakadt volna a jelzője, túllépve a legmagasabb határértéket.

A Bercsényi iskola 6. b-sei, középen Györe Hunor

Hunor ölel, mosolyog, meghajol

A celldömölki Györe Hunor az Aranyhídban tanul, és a Bercsényi iskola 6. b osztályában (osztályfőnök Varga Ildikó) szerzett új barátokat. A Happy című táncos produkcióval zárul a gála (Nagy Júlia a felkészítő), a színpadi összhang, a lehető legtermészetesebb, belülről fakadó egymásra figyelés – ahogy a többi műsorszámban is – csodálatos. Hunor ölelése a gála után, a színes léggömbök erdejéből kibontakozva feltétel nélküli. Persze itt van a gálán a családja is. Édesanyja, dr. Györéné Losoncz Andrea arról vált szót gyorsan Wagner Anikóval, hogy hol látszanak lehetőségek a megyében olyan hely létrehozására, ahol az iskolából kikerülve élhetnének a Down-szindrómás fiatalok értelmes életet.

Hunor az emléklappal

Süss fel nap!

A Neumann iskola 3. a osztályában a Down-szindrómás Döbröntei Laura volt a fogadott osztálytárs – és virgonc, felszabadult, jókedvű Tavasztündér a gálán bemutatott gyermekjátékok-összeállításban. Mónosné Döbör Cecília osztályfőnök azt mondja, a gyerekek nyitottan és kíváncsian várták a fogadott osztálytársat – a lányok különösen lelkesedtek, amikor megtudták, hogy lány. Kicsit meglepődtek, amikor Laura mindenkit azonnal hatalmas öleléssel üdvözölt – aztán gyorsan megtanulták és elfogadták, hogy ő ilyen, így működik. Sőt: volt rá példa, hogy a lányok szerették volna „túlszeretgetni", de az is hamar kiderült, hogy Laura határozott, önálló személyiség - próbálgatták egymás határait. Szerencsésen alakult, hogy környezetismeretből éppen az érzékszervek működésével, a működés különbségeivel foglalkoztak, és persze egyébként is beszélgettek a gyerekekkel – és a szülőkkel – a program megkezdése előtt. Most pedig már azon gondolkodnak, hogyan legyen a folytatás. „Az osztályban is mindannyian másfélék vagyunk, és ez maradjon is így."