Jávorics Gábor örömmel jött Szombathelyről Dunaújvárosba edzősködni

Jávorics Gábor két éve érkezett a Dab.Docler utánpótlásához

- Elég későn, tízéves koromban kezdtem jégkorongozni Szombathelyen. Azért kezdtem idézőjelben ilyen idősen, mert finoman szólva sem voltak remek feltételeink: akkor lett nyitott szabvány pályánk, amin három hónapon keresztül tudtunk készülni - kezdi Jávorics Gábor, amikor jégkorongos múltjáról kérdeztük. A Szombathely OB II-es csapatában tizennyolc évesen kezdtem el játszani, azután két évet Győrben is voltam, ugyanebben a ligában. Ezután visszatértem Szombathelyre, de már csak amatőr szinten, munka mellett játszottunk nem volt lehetőségünk bajnokságban indulni. A jégkorong mellett mindig nagyon fontos szerepet játszott az életemben az inline, két nagy nemzetközi tornán is jártam a magyar válogatottal köztük a 2004-es világbajnokságon is ott lehettem. Emellett tizenkét évig az osztrák inline Bundesligában játszottam, három éve pedig szintén Ausztriában, a harmadosztályú jégkorongbajnokságban játszottak.

Jávorics Gábor két éve érkezett Dunaújvárosba, ahol azóta az utánpótlás-nevelés meghatározó alakjává vált mind a szakvezetés, mind a gyerekek tisztelik és elismerik munkáját. Az U8-as korosztálytól az U14-ig minden korcsoportnál dolgozik a szakember. Pedagógus diplomám van, de sosem tanítottam emellett jégkorong edzői B-liccel rendelkezem. Nyolc éve, harmincévesen kezdtem edzősködni. Értelemszerűen otthon, Szombathelyen dolgoztam először, majd később a Zalai Titánok és Szombathely vegyes csapatánál edzősködtem. Három éve pont odaérkezett egy közös edzőtáborra a Dab.Docler itt találkoztam először Babic Vladimírrel, akivel azóta is együtt dolgozunk a dunaújvárosi utánpótlásban. Őszintén mondom, hogy óriási megtiszteltetés volt a felkérés, hogy dolgozzak az ország egyik legnagyobb hírű, s legsikeresebb egyesületénél nem volt tehát kérdés, hogy igent mondok. Az azóta eltelt időben igyekszem a legjobb tudásom szerint végezni a munkát. Mivel mindig maximalista voltam, s utálom a lazsálást, van, hogy egy kicsit keményebben szólok. Játékos koromban is igyekeztem én lenni a csapat motorja, abban az értelemben mindenképpen, hogy biztattam a csapattársakat, próbáltam motiválni őket ha azonban nem úgy ment, volt, hogy felrúgtam a kukát az öltözőben! Arra törekszem, hogy egészséges versenyszellem és küzdeni akarás alakuljon ki a srácokban, és egyfelé húzzanak. Így tudunk eredményesek lenni.