A napos oldal festője volt Pirchala Imre

Tóth Csaba mellett a művész özvegye, P. Benedek Zsuzsa, aki rendelkezésre bocsátotta a kiállított képek egy részét
Fotó: GarasKálmán

- Tíz évvel ezelőtt volt Pirchala Imre festőművész születésének 100. évfordulója, s bár talán egy évtizedet késett a jubileumi emlékkiállítás, de most itt van egy csodálatosan szép életmű van a falakon. Akik ismerték a művészt, azok tudják, hogy ezt az életművet így, együtt látni nagyon ritkán lehet - kezdte megnyitó beszédét Tóth Csaba festőművész, főiskolai docens a Répce Galéria tárlatnyitóján.

Egy olyan festői pályát mutatott be, amely a Felvidéken született: Pozsony Pirchala Imrének tulajdonképpen a második hazája. Habár a művész Nyitrapereszlényen látta meg a napvilágot, ám a festészetén az látszik, hogy alapvetően városi ember volt. A sűrűn beépített környezet az, ami elsősorban megjelenik a festményein. Az épített architektúra és az azt körülvevő táj mindig megfogta a művészt. Vas megyéhez köthető utolsó korszakának művein, az olajképeken dereng fel leginkább az impresszionista eredet. De hibátlanok, tökéletesek a fiatalkori művei is -  hangsúlyozta Tóth Csaba. Pirchala Imre nagyon fiatalon bekerült a Képzőművészeti Főiskolára, ahol elsősorban Vaszari János még formálni tudta a képlékeny tehetséget. Az eredendően látványelvű festőt egy kicsit olyan irányba terelte, hogy a képszerkezet és a kifejezési erő is legalább olyan fontos, mint a látványélmény. Így a legkorábbi és legkésőbbi művek szivárványként ívelik át az életművet. Pirchala Imre egy derűs, az életnek mindig a pozitív oldalát, a jövőben való gondolkodást, az optimizmust, a vitalitást képviselő művész volt, és ez minden művén átsugárzik.

Nagyon sokan foglalkoztak a festő munkásságával - mondta Tóth Csaba, és ezúttal Zsolnay László régész professzort (ő a művésznek nagyon közeli barátja volt esztergomi korszakából) idézte, aki kiemelte azt a derűt, azt a kiegyensúlyozott életbölcsességet, ami ezekből a képekből sugárzik. Tulajdonképpen ennek köszönhető az is, hogy Pirchala Imre festészete mindig közkedvelt volt. A művészt minden időszakban hálásan, szeretettel vette körül a műértő közönség, a szakma, a kollégák, tehát egyáltalán nem lehet azt mondani rá, hogy egy bezárkózott, mellőzött ember volt. A Nyitott Tér Kulturális Egyesület Répce Galériáján egy olyan életművel találkozhat most a közönség, amelyik minden korszakában megkapta az elismerést.