2014.04.14. 12:20
Vérengzések, bosszúk
Vasvár - Gábor Ferenc erdélyi író volt Vasvár vendége három helytörténeti könyvvel, amelyek szülőföldje történelmének hiánypótló munkái. A szerző még élő szemtanúkat keres fel, hogy lejegyezze az emlékeiket, létrehozza a csak szóban élő történetek írásos dokumentumait.
Gábor Ferenc Köröstárkányból, a Fekete-Kőrös völgyéből érkezett, a Pro Thar Kan Egyesület tagja, amelynek a Vasvári Színi Egylettel van több mint egy évtizedes kapcsolata, többször voltak kint náluk az előadásaikkal. Megismerkedtek már a Premontrei Gimnázium énekkarával is. A kapcsolat mozgatója Gergye Rezső kultúrházigazgató, akinek közreműködésével Gábor Ferenc és kísérői bejárták az őrségi településeket is. Vasvárra három helytörténeti könyvet hozott a Kőrös vidékéről.
Az „Egy falu, melynek nem látni mását" című kötet Köröstárkány helytörténete. A falu egy elzárt település, amely nyelvezetében, szokásaiban őrzi az archaikus múlt elemeit. Az itt található 132 településből csak nyolc magyarlakta, színtiszta magyar pedig csak Köröstárkány.
A második kötet az „Életem viharának emlékére" címet viseli és a köröstárkányi vérengzésnek állít emléket. „A nagyapám hazajött minden háborúból, de a legnagyobb csapás akkor érte, mikor a románok megtámadták a falut. Köröstárkány egyedüliként fogott fegyvert a románok bevonulása ellen, 91 embert gyilkoltak le bosszúból, a házakat kirabolták.
Az „Egy estések" kötet kisregényeket tartalmaz, három ember életéről. Terka egy szegény lány, aki beházasodott egy gazdag családba, és feláldozza az életét. Pista egy betyár, aki nem kellemes fizikuma miatt kirekesztettként éli az életét, rabol, gyilkol. Jániskóra a szerző ráaggatta a falu minden vicces történetét, mintha vele történt volna. Születőben van a könyv folytatása is.
Gábor Ferenc 4. könyve Kisnyégerfalva története lesz, ott is vérengzés volt, 17 embert öltek meg, az 5. pedig a magyarremetei vérengzésről fog szólni, ahol 33 ember lett öldöklés áldozata. A 6. a gyantai vérengzés feldolgozása, ahol 50 embert gyilkoltak meg.
– Ezek mind hiánypótló művek, amelyeknek adatai még nem jelentek meg történelemkönyvekben – mondta Gábor Ferenc. – 15 évet dolgoztam egy uránbányában, onnan mentem nyugdíjba, azóta „íróskodom". Egyrészt a nagyapámtól „dokumentálódtam", másrészt régi öregeket keresek fel, akik elmesélik a történeteket, mi hogy volt. Szerencsére, még élnek, akik emlékezni tudnak.
