Túl nagyok a melleim!

Kedves Soma!

Rendszeres olvasója vagyok az írásaidnak, úgy gondolom, sokat lehet tanulni belőlük.

A következő problémával fordulok most hozzád: 25 éves lány vagyok, és régóta fontolgatom, hogy megműttetem a melleimet. Az az igazság, hogy zavarnak. Fogalmam sincs, honnan örökölhettem ekkora kebleket. Tulajdonképpen 12 évesen elkezdtem érni, és 17 éves korom körül már az F-es (80) kosarat kellett hordanom. Ez talán azzal is összefügg, hogy hízásra hajlamos vagyok, és annak idején nagy súlyfelesleg volt rajtam. Mára sok mozgással és étrendváltással végre elértem, hogy jól érezzem magam a bőrömben (15 kilótól szabadultam meg). Sokan mondják is, hogy mennyire jól nézek ki, sugárzom! Ez jól is esik a lelkemnek, és azóta is része az életemnek a torna, az úszás, a tudatos táplálkozás. Az viszont nagyon zavar, hogy ezt a hízás-fogyás dolgot megsínylették a melleim. Csíkosak, lógnak és nehezek.

Nincs gyerekem, egyedülálló vagyok. Voltak már kapcsolataim, és egyik partnerem se kifogásolta eddig. Igazából nem is ez a lényeg, mert nekem kényelmetlenek, engem zavarnak.
Ha sok gátlástól meg is szabadultam, ettől az egytől nem tudok. Sok cikket olvastam a kisebbítésről és a felvarratásról, de mielőtt cselekszem, szükségem van a tanácsodra, véleményedre. Te mit tennél a helyemben?

Tisztelettel és köszönettel:
egy örök reménykedő

Kedves örök reménykedő leány!

Nos, az F-es kosárméret valóban tekintélyes keblekre utal – saját tapasztalatból is tudom. Mivel a hízás-fogyás dolgot megsínylették a melleid, csíkosak, lógnak és nehezek is, akkor valóban érdemes kisebbíttetni és felvarratni őket. Legfőképpen az utóbbi miatt…
Több olyan barátnőm van, akiknek – túlzás nélkül mondhatom – kinyúlt, csíkos bőrzacskók lettek a mellei, és egyáltalán nem zavarja őket. Egy picit sem csinálnak belőle ügyet. Én tudom magamról, hogy engem zavarna, és ha én így járnék (főleg fiatalon – de kevés az esélye, hogy én fiatalodni fogok), akkor biztos felvarratnám a melleimet. Több barátnőm is megcsináltatta, és mindegyik örült neki. Egyikük csak azt bánta, hogy nem csináltatta meg hamarabb.

Itt nem kerül idegen anyag a testbe, tudtommal nem zavarja a későbbiekben a tejtermelődést sem, de ezt szakorvostól kell megkérdezni. Egyetlen dolgot javasolok: miután begyógyult a vágás, menj el kineziológushoz, és kérd tőle a hegek zavarmentesítését. Én a testemen levő összes sebre, vágásra kértem. Ezek a vágások érintik a meridiánokat (energiapályákat), az energiák zavartalan áramlása pedig nagyon fontos. Sőt, a vágás szép gyógyulására is kérhetsz öngyógyító oldást, de legfőképpen minden ezzel kapcsolatos félelmedre (pl. szoptatás) akár előre is.
Egy kinyúlt bőrdarab kivágása nem azonos egy idegen anyag testbe ültetésével. (Számomra nagyon taszítóak azok a lányok, akik műszájakkal torzítják el magukat.) Ami szerintem problémás a plasztikai műtétek között, azok az arcon történő beavatkozások. Főképp azok, amik elveszik vagy torzítják a mimikát, az alapvető vonásokat, a karakter jellegét. Azt előbb-utóbb megsínyli a személyiség is, identitászavar alakulhat ki.

A tiedhez hasonló mellműtéte tavaly is volt az egyik barátnőmnek. Reggel bement a kórházba, délután már otthon is volt. Neki azt mondta az orvosa, hogy ez egy egyszerű rutinműtét. Kivágnak belőled valamit, ami a múltadból ott maradt. Nem kell azt tovább cipelni, főleg, ha zavar. Erről egy kicsit a hajvágás jut az eszembe. Ha levágatom a hajam, mindig arra gondolok, hogy ezzel együtt megy egy csomó múltbeli információ is. Ez is egyfajta elengedés. Búcsúztasd el szeretettel azt a bőrdarabot, és nyisd meg magad egy önbizalommal telibb, elégedettebb énképnek.

Csak arra vigyázz, hogy néha egy kis időre állj meg, és legyél elégedett magaddal! Ha vannak olyan pillanatok, amikor elégedett vagy, akkor ezek az energiák előresegítenek, ha viszont ilyen egyáltalán nincs, akkor az nagyon lehúzó. (Már megint a bűvös arany közép a legfontosabb.) Szeretgesd meg ezt a lányt végre, örülj annak, hogy olyan vagy, és éppen az, aki. Több érett asszonnyal beszélgettem már arról, hogyan látja fiatalkori önmagát. A nagy többségük azt mondta: „Akkor nem is láttam magam kívülről! Most látom, milyen szép voltam fiatalon, ma már nem gyártanám magamnak az örök elégedetlenséget, sokkal jobban élvezném azt, ami van!”

Mellműtéttel vagy a nélkül, ne felejts el az életedért hálásnak lenni!

Minden jót:
Soma Mamagésa