Két nyelven álmodik: Klenner Jennifer életében az országhatár nem számít

„Mind a kettőből jutott nekem valami", mondja a szombathelyi belvárosi kávézó teraszán, és megkavarja a jegeskávéját. Ráadásul a „kettő" számára tulajdonképpen egy: nemcsak békésen megfér benne az osztrák és a magyar identitás, hanem egyiket a másiktól nem is lehet elválasztani: „Nem szoktam megfogalmazni, hogy mi bennem az osztrák, és mi a magyar; a kettő egybefolyik. Ha itt vagyok, magyarul beszélek, magyarul gondolkodom, ha ott, akkor németül. A két világ közti különbségeket sem érzékelem. Jó, persze, az feltűnik, hogy itt nem euróval, hanem forinttal kell fizetni. És ha mégis a különbségeket keresem, azt mondom, hogy talán az osztrákok kicsit távolságtartóbbak, nehezebben nyílnak meg, mint a magyarok. Gyakran megkérdezik tőlem, hogy milyen nyelven álmodok. Mindkettőn: németül is, magyarul is."

Klenner Jenniferrel, Szombathelyen: „Hazamegyek – és hazajövök. Nem érzem a különbséget". Fotó: Szendi Péter

Jennifer mindennapi életében természetesen az országhatároknak sincs semmiféle jelentőségük. Amikor meglátogatja szombathelyi anyai nagyszüleit vagy az itteni barátait – és ez gyakran megesik –, nem arra gondol, hogy na, most megyek Magyarországra, egyszerűen csak átautózik Felsőőrből Szombathelyre. Az édesanyja, Klenner Lívia a Burgenlandi Magyar Kultúregyesületben dolgozik. Jennifer Ausztriában született, ott járt már óvodába is. A kétnyelvűséget ajándékba kapta: „Anyuval otthon mindig is magyarul beszéltem. Apukám osztrák, de mert elváltak a szüleim, gyerekkoromban többet voltam együtt az anyukámmal. Arra emlékszem, hogy az óvónéni eleinte sose értett meg, mert kevertem a magyart és a németet, amikor kicsi voltam. Nekem nem is tűnt föl, hogy nem egy nyelv az, amit beszélek. Érdekes, hogy az öcsém – most ötéves – kezdettől különbséget tudott tenni. Ő most még jobban beszél magyarul, mint németül – bár akcentusa egyáltalán nincsen –, otthon eddig inkább magyar szót hallott; az apukája is tud magyarul."

Jennifer osztrák állampolgár; Ausztriában nem létezik kettős állampolgárság. De az anyakönyvi kivonata magyarul megvan. A felsőőri kéttannyelvű gimnáziumban érettségizett – magyarul is, németül is –, ott került be Villányi Eszter tanárnő színjátszó csoportjába, ahova nemrég visszatért; igaz, ez már csak vendégség: a Lányt játssza a Kokainfutár című Tasnádi István-előadásban. (Ha igaz, hamarosan megnézhetjük Szombathelyen is.) Mindenestül jólesik neki a színház: a szövegtanulástól a próbákon át a meghajlásig. Bécsi egyetemistaként musicaliskolába is járt. Most grazi egyetemista: angol-német szakos tanár lesz, plusz tolmácsképesítést szeretne szerezni, ez utóbbit magyarból is. Főleg a magyar nyelvű tolmácsképzés lehetősége csábította át Grazba.

Ébren nagy utazásokról álmodik. Az idén nyáron Erdély az úti cél, meg a Balaton, meg talán egy kis Amszterdam. Közben nyári munkát vállal: felszolgáló lesz Burgenlandban. A diploma után pedig előbb-utóbb irány Amerika, ahol kipróbálná az életet is. A naptára színes cetlikkel van tele, elvégre „minden időbeosztás kérdése". Pihenésképpen olvas, legutóbb Dan Brown Infernóját – magyarul, mert otthon az a kötet került a kezébe. Most a nagyszüleihez jött Szombathelyre, de mindjárt indul vissza: este zumbaórája lesz egy tánciskolában. Ő az oktató.