A diákok felét éri baleset

A szülők és a pedagógusok figyelmét felhívó adatok azt mutatják, hogy a mozgáskoordináció és a koncentrációs képesség fejlesztésére érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni, mert így megelőzhetők a sérülések és a balesetek. Az aktív figyelemmel való jelenlét képessége hosszú távon is előnyt mutat.

A Szlovénia – Magyarország határon átnyúló együttműködésben megvalósult, „Healthy – Egészséges közösségek" című kutatás a régiónkban Vas és Zala megyében zajlott, a vasi partner a Regionális Pedagógiai Szolgáltató és Kutató Központ volt.

A megkérdezettek közül a fiúk több mint fele (50,7 százaléka), a lányok 41,5 százaléka szenvedett sérülést az 5. évfolyamon. A 7. évfolyamon még magasabb volt az arány: a fiúk 55,6, a lányok 48,2 százalékának volt szüksége baleset miatti egészségügyi ellátásra. 9-11. évfolyamon ezek az arányok a fiúknál 47,6-ról 41,1-re, illetve 34,5-ről 31,8 százalékra csökkentek. Közöttük is magas azoknak a száma, akik nemcsak egyszer, hanem legalább kétszer sérültek meg a kérdezést megelőző egy évben. Mindez nemcsak a serdülőkor jelen idejében érdekes, hanem a személyiségfejlődés vonatkozásában a jövő szempontjából is.

A serdülőkor baleseti jelenségei a jövőre nézve, a személyiségfejlődés vonatkozásában is intő jelek. Grafika: Kelemen Attila

A személyiség rizikófaktorairól a Nyugat-magyarországi Egyetem egészségfejlesztési tanszékének oktatóját, dr. Kiss-Geosits Beatrix főiskolai docenst kérdeztük.

– Mindenki másképpen reagál a stresszre, mások a rizikófaktorai. Az „A" típusú személyiségek a topmenedzserek és magas vezetők, akik mindent azonnal megcsinálnak, nem várnak másra, pörögve beszélnek, erősen gesztikulálnak, én-közléseik vannak, egyszerre több vasat is tartanak a tűzben. Hajlamosak a keringési és érrendszeri betegségekre, nagyobb eséllyel kapnak infarktust, mint a többiek. Vannak, akik nem kapnak infarktust, de rosszul tűrik a stresszt. Úgy tűnik, kívülről szemlélik a világot, de állandó belső feszültség dolgozik bennük, állandó készenléti állapotban vannak. Nyújtanak nagy teljesítményt, de úgy csinálják, hogy nem hiszik el magukról, hogy elég jók. Hihetetlen belső vibrálásban élnek, önmaguknak sosem elég tökéletesek, az izmaik állandóan tónusban vannak. Ez a „C" típus, aki mindent távol tart, semmit nem definiál, a saját problémáit sem. Ők azok, akik gyulladásokat generálnak, hajlamosak a daganat kialakulására. A „B" típusú személyiségek önmagukat a másik által definiálják. Számukra az a tökéletes, ha valakivel együtt élhetnek, együtt dolgozhatnak, valakiről gondoskodhatnak. Ők többes szám első személyben beszélnek („mi"), akkor boldogok, ha a másik sikeres, és állandóan attól félnek, hogy elveszítik a számukra fontos személy szeretetét. Előfordulhat, hogy depressziósok lesznek, nem tudnak aludni, enni... Ezek a típusok egymásba fordulnak, változnak az egyes ember élete során. A rizikók mindig a stresszre adott válaszok.

A gyerekeknél is vannak előre mérhető, prognosztizálható rizikófaktorok. Mi az oka annak, hogy egy gyerek mindig leesik a bicikliről, elkésik, bezáródik a vécébe, őt verik meg a társai és őt kapják el, ha puskázik? Náluk a figyelem tartóssága és mélysége nem megfelelő.

Az a „rizikó-személyiség", aki elkalandozik, álmodozik, a saját világában él, elvarázsolt. Nem racionális, nem ebben a világban jelenlévő gyermek, nem alakít ki magában énvédő mechanizmusokat.

Nagy dilemma, hogy azoknak a gyerekeknek a figyelme, akik nagyon sokat vannak kapcsolatban a számítógéppel, mennyire nyílnak ki e világ felé.

Hogyan tanulnak meg közlekedni, miközben a KRESZ-táblák iránt nem érdeklődnek? Vajon nő-e ezzel a rizikószemélyiségek aránya?