Staféta Vígh Istvánnal

- Nem elég, hogy a fának lelke legyen, az is szeresse és tisztelje ezt az anyagot, aki dolgozik vele. Nekem a fa az életem. Azt vallom, aki a munkáját szereti, az soha nem dolgozik - szögezi le a Veszprémfajszon élő Vígh István, akinek tanult szakmája a fafaragás.

Fotó: Mátételki András

A 49 éves, külföldre is bútort gyártó, ugyanakkor az utóbbi években több megyénkbeli templom belső felújításán is dolgozó mester 23 évvel ezelőtt érkezett Magyarországra, az erdélyi Székről. Hét esztendeje már, hogy az asztalosok mesterbizottságának a megyei elnöke. Elmondta, szívesen farag kopjafát is: egyik alkotása a tihanyi óvodában található, ahol Havasi Józsefnek állítottak emléket, aki az 1800-as években Kolozsváron megalapított gyárat, ahol ő is tanult.

- A fában benne van szobor, csak a felesleges anyagot el kell távolítani mellőle Látni kell benne a lehetőséget, az alakot, a formát. Az ember az ujjbegyével végig simítja, s megtudja, alkalmas-e már a megmunkálásra. Az alkotás öröme áthatja a munkát. Sajnálom, hogy a fiatalok közül mind kevesebben választják ezt a szakmát. Remélem, hogy idővel legalább az egyik fiam mellém szegődik.

Vígh István azt kérdezi Marosi Istvánnétól, hogyan őrzi a hagyományokat a Lencseszemek Asszonykör?