A női vízilabda válogatott Hollandia ellen kezd az Európa-bajnokságon

A női válogatott szakvezetője, Merész Andrásnak nem volt egyszerű dolga, amikor kihirdette a tornán szereplő keretet, amelyből kimaradt a Dunaújvárosi Főiskola VE csapatkapitánya, Menczinger Kata és kapusa, Kasó Orsolya. Ellenben ott lesz a medencében a felkészülést még dunaújvárosi színekben kezdő Csabai Dóra, aki ősztől Újpesten játszik. A válogatott tagja még az a Szücs Gabriella, aki tősgyökeres dunaújvárosi, s légiós éveit kivéve csak nevelőegyesületében szerepelt. Most hazatér Spanyolországból, azonban tanulmányai miatt ő is Újpesten folytatja.

A szövetségi kapitány így beszélt döntéséről:

- Meglehetősen nagy verseny volt a játékosok között, már a tizennyolcba kerülés sem volt egyszerű, például a Dunaújvárosban szereplő Garda Krisztina, aki tavaly világbajnoki bronzérmes volt, most nem tudta beverekedni magát a bő csapatba sem. Ez hatványozottan igaz volt a végső keret esetén, óriási harc zajlott a lányok között. Igyekeztem nagyjából tiszta viszonyokat teremteni, de az nyilván nehezen élte meg a helyzetet, aki az olimpián és a vb-n is ott volt, most pedig küzdenie kellett a tagságért. Viszont aki ennek a stresszét nem tudja elviselni, akkor az egy elődöntő, vagy egy finálé terhét sem képes egy Eb-n, ami után nem sokkal Világkupa is lesz, a kimaradók közül ott többeknek tervezem, hogy lehetőséget adok. Butaság csak a lábunk elé figyelni, mindig előre is kell nézni. A következő két évre kialakult egy húsz-huszonnégy tagú keret és a külföldi légiósok is hazatérnek Magyarországra, amit én szorgalmaztam. Az, hogy a felkészülés során a vb csapatból mondjuk kilencen hiányoztak, az minden, csak válogatott összetartás nem. Az olimpiát megelőzően tizenhat hetet volt együtt a csapat, a vb előtti évben kilenc hétnyi lehetőségünk volt, most év közben mindössze tizenkét napot tudtunk együtt edzeni. Nagyon komoly munkával ez a hátrány behozható, csak éveken keresztül így már nem működik. Ugyanis félő, hogy ellépnek mellettünk a riválisaink.

Merész András elmondta, hogy a közvetlen felkészülésre hat hét volt, s fokozatosan építkeztek a rajtig, mert azt még nem találták ki, hogy miként kell egy piramist a csúcsától kezdve felhúzni. Igyekeztek minél masszívabb építményt létrehozni, mert stabil alapokra lesz szükség.

A kapitány beszélt a felfokozott szurkolói várakozásokról is: Legyünk reálisak, azt nem hiszem, hogy az első meccseken telt ház lesz, de ahogy megyünk előre majd egyre többen lesznek. Ám ha csak kettőezer ötszázan lesznek a lelátón, az is 2410-el több, mint egy ahányan szoktak lenni. S azok a nézők, akik kijönnek, nem napozni szeretnének, hanem az a csapat, aki miatt jegyet vettek nyerjen. Mindegy, hogy szép vagy csúnya játékkal. Ilyen szempontból nagy a felelősség, de nem szeretném a lányokra rakni a terhet, hogy csak az aranyérem az elfogadható. Ők elég profik ahhoz, hogy jól kezeljék ezeket a dolgokat, de már átéltünk pár hasonló szituációt. Pont a szerdai ellenféllel, Hollandiával játszottunk csoportmeccset, ahol összesen három magyar drukker volt, és az egész uszoda az elejétől a végéig narancssárgában őrjöngött. Nyertünk és vastapsot kaptunk. Ha ezt a helyzetet tudták kezelni, akkor a mostanit is tudni kell. A kedvező szelet, amit a hazai rendezés jelent, a mi vitorlánkba kell kifogni.

A kapitány beszélt arról, hogy a szövetség részéről az elvárás a legjobb négy közé kerülés: Magam is úgy vélem, hogy hazai medencében elődöntőt kell játszani. Erre két lehetőségünk is lesz, vagy megnyerjük a csoportot és egyből ott vagyunk, vagy a második-harmadik helyen végezve játszunk negyeddöntőt. Amennyiben ez nem sikerül, az a csalódás netovábbja. Elődöntőt és finálét játszani az teljesen más sportág, mint előtte bármi más, bízom benne, hogy mindkettőben lesz részünk a Margitszigeten...