Fejér megyei, gánti vonatkozású világháborús könyv jelent meg Nagyváradon

A második világháború alatt a Magyar Királyi Honvédség kötelékében szolgáló szalárdi katonák leveleit tartalmazza az a kétkötetes könyv, amely öt honvéd több, mint négyszáz levele révén nyújt rendkívül érdekes képet a háborús évekről. A katonasorsokat esszék teszik átélhetőbbé az olvasó számára.

- Az öt Bihar megyei katona különböző hadszíntereken, az orosz fronton, a fölöttébb öldöklő tordai ütközetben és az ugyancsak vérzivataros Fejér megyei csatákban harcolt, amíg az otthon maradtak tették a maguk civil dolgát - mondta Nagy Béla nyugalmazott történész, a nagyváradi színház egykori művészeti titkára, újságíró, az Isten elhozza az időt című munka szerzője. Egyben azért még így is egyek voltak: fegyverben, vagy az eke szarva mellett azt cselekedték, amit a háborúba sodródott magyar haza megkövetelt tőlük. Ha kellett, akkor a legmagasabb szintű áldozatot is vállalva. Bizonyság erre: az öt levélíró honvéd közül három hősi halált halt, közülük csak ketten tértek meg szeretteikhez, egyikük a hadifogságot is megszenvedte.

A könyv Fejér megyei vonatkozása, amely Nagy Bélát kutatómunkája során elhozta szűkebb hazánkba az, hogy az egyik honvéd, az akkor 25 éves Kovács Sándor vélhetően 1945. március 16-án Gánton harcolva veszítette életét. Nagy Béla megtalálta nevét a hősi halottak gánti emléktábláján, Fejér megyei útjáról egyébként riportot is írt, amely nagy sikerrel jelent meg a Bihari Naplóban.

- Kovács Sándor lovas felderítőként szolgált, 1944 decemberének végén megsebesült, egy ideig a soproni kórházban ápolták. Amikor felgyógyult, jelentkezett alakulatánál, a huszárhadosztálynál. Gánton érte a halál, két évig az otthoniak semmit sem tudtak róla, csak abban reménykedhettek, hogy fogságba esett. A nála talált dokumentumokat, a zsoldkönyvet és a halotti anyakönyvi kivonatot Simay Kálmán gánti plébános küldte el a hozzátartózóknak. A szomorúság, a levertség helyett egyfajta hála és köszönet érzésével hagytam el a gánti temetőt, amit a számomra addig ismeretlen falu ismeretlen lakói iránt azóta is hordozok magamban, mert tulajdonképpen jó hírrel térhettem haza: szülőfalujától sok száz kilométerre is odaadó lelkek őrzik emlékét, gondos kezek ápolják sírját a szalárdi hősi halott Kovács Sándor huszárkatonának.