A csalódás húsz éves története

– Mentem a pénzért, ki akartam venni 600 ezer forintot, mert a fiam akkor szerelt le. De nem kaptam meg az összeget. Mire a rendőrségre értem, ott már legalább százan voltak, és mindenki kiabált – fehérvári olvasónk számára az a nap jelentette a Salamon Kincsestára elnevezésű befektetési jegy csődjét. Húsz év telt el, de az asszony még mindig nem mondott le arról, hogy valaki még kártalaníthatja. Az édesanyja a házát adta el, a kapott összeget fektették a befektetési jegybe. Mutatja a papírokat: 3 hónap lekötésre 28, 6 hónapra 30, 9 hónapra 32, egy évre 35+3 százalékot ígért a vállalkozó, aki több jól működő üzlettel rendelkezett, lapokat adott ki, majd irodaház építésébe fogott. A férfi abban bízott, a vállalkozások hasznából a kamatokat visszafizetheti.

Ez azonban hiú ábrándnak bizonyult, mert a három hónapra esedékes kifizetéseket a vállalkozó betéti társasága már nem tudta teljesíteni és a dominó elkezdett dőlni...

Kiderült, hogy a károsultak - többen mint nyolcszázan - ugyanolyan hiú ábrándot kergettek, mint ő és nem maradt más számukra: feljelentést tettek a rendőrségen. Miután a vállalkozó már nem akart még több befektetési jegyet értékesíteni, külföldre távozott: nem a várható felelősségre vonás elől menekült, megtépázott idegrendszere a stresszt nem bírta tovább... Aztán saját elhatározásából hazajött, mire letartóztatták.

Azon bizonyára ő sem csodálkozott, hogy miután elment, rengeteg érték eltűnt irodáiból és üzletei környékéről. Magyarul mindenki vitte, amit látott, azt gondolva, hogy úgyis a vállalkozó viszi el a balhét. Így is lett. A lakásából még a padlószőnyeget is feltekerték és távozása után a zavarosban halászva többen nyerészkedésbe fogtak. Korábban is volt olyan, aki nem a saját pénzét próbálta nála fialtatni, hanem például egy társasház vagy egy cég pénzén vásárolt befektetési jegyeket... Akadt közöttük még politikus is.

A károsultak legfőképpen abban bíztak, hogy a vállalkozó letartóztatása után előkerülnek az általa elvitt hatalmas összegek , ez azonban nem történhetett meg, már csak azért sem, mert nem vitt magával pénzt: azt korábban az üzleteire, beruházásaira fordította, a sikkasztás vádja alól ezért lett felmentve. A károsultak abban is bíztak, hogy ilyen esetekben az állam valamilyen alapból kártérítést nyújt majd a kisbefektetők számára, ám ilyen alap nem létezett. De ha éppen lett volna is, az ide vonatkozó törvény szerint az állam felé keletkezett tartozások behajtása előnyt élvez az egyéni veszteségekkel szemben.

A vállalkozót a bíróság első fokon négy, aztán másodfokon három év hat hónapra ítélte, amit le is ült.

A cég, amely kiadta a befektetési jegyeket, először kisipari tevékenységgel foglalkozott, műszaki újításokat is tett, majd televíziókat adott el. Aztán üdülési jog értékesítését kezdték meg, és 1993-ban fogtak lapkiadásba. Sokan még emlékezhetnek a Fehérvári Piac elnevezésű hirdetési újságra és a Bel-Ami című férfimagazinra is, amely már országos terjesztésű volt eleinte havi, majd kétheti megjelenéssel. A betéti társaság tevékenységi köre egyébként igen sokrétű volt, ebbe könyv- és zeneműkiadás, lapkiadás, ingatlankezelés, valamint egyéb más kiadói, kereskedelmi és pénzügyi tevékenység is tartozott.

A székesfehérvári Várkörút 56-os szám alatt - az egykori Kiskulacs Vendéglőnél, a Teleki Blanka Gimnáziummal szemben - irodaházat kívántak építeni. Az ingatlan megvásárlását (45 millió forintra lett volna ehhez szükség) azonban a bankok nem finanszírozták, és ekkor határozták el, hogy az ehhez szükséges tőkét magánbefektetők segítségével szerzik meg. Az irodaház építése azonban különböző adminisztrációs okokból késett, szakmai okokból a kiadott lapok sem mentek úgy, ahogyan kellett volna, a befektetők pedig három hónap után jelentkeztek a pénzükért ám 1994 novemberére beállt a fizetésképtelenség.

Az ügy egyébként annak idején több kérdőjelet is felvetett, válasz ezekre azóta sincs. Az egyik ilyen például, hogy a földhivatali iratokból kiderült: a vállalkozó külföldre való távozása utáni napon az ingatlan már a fővállalkozó kft. nevén volt, amely be is fejezte az építkezést és az ingatlant a sajátjaként értékesítette. Volt olyan bank, amely székháznak megvette volna az irodaházat, de a furcsa tulajdonosváltás miatt visszalépett vásárlási szándékától.

Lehetséges az, hogy ennyi idő után pénzt lásson egy károsult, mint ahogyan abban a a Fejér Megyei Hírlaphoz forduló asszony bizakodik? Kummer Ákos ügyvéd szakértő véleménye szerint a polgári jogi igények nemhogy húsz, de öt év alatt is elévülnek mind a régi, mind pedig az új Polgári Törvénykönyv paragrafusai szerint is. Tehát ha valakinek követelése van, és azt az esedékességé válástól számítva nem érvényesíti öt éven belül, utána azt már nem is teheti meg ezen idő lejártát követően. Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de azért leírjuk, hogy a büntetőjogban az elévülés szabálya az, hogy egy bűncselekmény elévülése a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább öt év az elkövetéstől számítva. Gazdasági vagy vagyon elleni bűncselekmények esetében ez a felső határ tíz év. Így egy 1994-ben elkövetett, gazdasági jellegű bűncselekmény esetében Kummer Ákos szerint tehát ma már semmilyen igény nem érvényesíthető.

A húsz évvel ezelőtti történetnek ma is számos tanulságát megfogalmazhatjuk. Ezek közül az egyik, hogy mindig van, aki cégek, emberek százait teszi tönkre. Aztán vannak olyanok, akik börtönben végzik, és vannak, akik valamilyen magas hivatalban.

Szerintem
Az újságíró véleménye

Ne feledjük el azt, hogy a Salamon Kincsestára elnevezésű befektetési jegy bedőlésének idején csupán néhány esztendővel voltunk a rendszerváltás után. Több évtizedes kihagyással kellett a magyar népnek, vállalkozónak és egyszerű, bérből élő kisembernek egyaránt megtanulnia az újfajta gazdasági folyamatok természetrajzát és kockázatát. Úttörő vállalkozásnak bizonyult ez mindenki részéről, és sokan fájdalmasan a saját bőrükön, anyagi kárukon kellett, hogy levonják a következtetést: nincs állami védőháló, egy rossz döntésnek beláthatatlan egzisztenciális következményei lehetnek. Miközben egy új elit réteg gazdagodott meg a spontán privatizációnak nevezett össznemzeti fosztogatás nyomán, olyanok, akik korábbi politikai és családi kapcsolataik révén jókor voltak jó helyen. De a többség bizony keményen ráfaragott a vadkeleti kapitalizmusra.