Nekik a visszafelé az előre - Szembemennek a globalizációval, az ősi, természetes életmódot élik

Taródi Lajosék portáján a Kárpát-medence őshonos tyúkjai kapirgálnak. A kotlóst néha bérbe adják. Fotó: Némethy Mária

– Hajnalban kakaskukorékolásra ébredünk, nem idegesítjük magunkat a reklámok által feldúsított tévéadásokkal, mert már nincs is tévénk, sokkal jobb ízű tyúkhúst eszünk, mint ami a boltban kapható, jobb az egészségünk is, mert nem eszünk adalékanyagokat, ráadásul egy baráti kör kezd kialakulni a hasonlóan gondolkodókból.

Ez a tömör válasza Taródi Lajosnak, a büki szociális intézmény vezetőjének, önkormányzati képviselőnek, amikor arról kérdezem, mi a közvetlen haszna annak, hogy visszatért ősi gyökereihez, a hagyományos paraszti életmódhoz.

(Persze ezen nem azt kell érteni, ami a parasztságot sokak szerint jellemezte: ételeik kifejezetten zsírosak voltak, a gyümölcsevés szinte ismeretlen volt számukra, azt pálinka formájában, reggelente egy szelet kenyérrel fogyasztották.)

– A függőséget akarjuk az életünkből kiküszöbölni attól a globalizált világtól, amelyik a saját jólétébe betegszik bele, amelyik vegyszereket használ a tömegek ellátásához szükséges élelmiszer előállításához. Mi azt a tudást próbáljuk visszahozni, ami még gyerekkorunkba is jellemezte a parasztságot: a család megtermelte magának az élelmet. Nagyon összetett tudása volt ez az őseinknek. Nehéz visszahozni, birkózunk vele.

Taródiék tyúkokat tartanak. Nem akármilyeneket: a Kárpát-medence őshonos tyúkjait. Vannak, amelyek messziről kerültek büki udvarukba, mert egyenesen Erdélyből és a Partiumból érkeztek ide. Van tanyasi tyúkjuk, kendermagos és kopasz nyakú, de még gyöngytyúkjuk is. Hét kotlósukból egyet-egyet bérbe is szoktak adni. A baromfik ellátására megtermelik a kukoricát. A tyúkudvarban egy ősi trükköt is mutat Taródi Lajos: friss füvet szórt a földre, majd órák múlva odébb dobja azt, alatta viszont a giliszták feljöttek a földből, és most kitűnő lakomájukká válnak a tyúkoknak.

– Az állomány állandóan bővül, hasonlóan gondolkodó emberekkel cserélgetjük a tyúkokat. Most vettünk pulykát is – újságolja házigazdánk.

Egy másik kertrészben a zöldséget termelik meg a konyhára, vannak gyümölcsfáik, aminek termését frissen is fogyasztják, de befőzik lekvárnak, szörpnek, kompótnak, aszalnak is, a lehullottból pedig cefre, majd pálinka lesz.

– Lenyűgöző, hogy semmi sem haszontalan, minden jó valamire – jegyzi meg Taródi Lajos.

Felesége nyugdíjasként egész nap dolgozik a minigazdaságban, Lajos naponta úgy két órát fordít jelenleg a gazdálkodásra, de ez majd a nyugdíjba vonulása után több lesz. Egy biztos: máris nagy az örömük. A gyerekeknek, az unokáknak is jut terményeikből, és saját magukon érzik, hogy erősödött az immunrendszerük, a betegségek elkerülik őket.

Terveik is vannak bőven. Most a sajtkészítéssel kísérleteznek, de Lajos egy nyolcszor öt méteres pajtát is akar építeni, amely a családi programok, például a disznóvágások helyszíne lesz. Egyik sarkába pedig beállítja a kézműves padot, hiszen ismert fafaragó.

– Próbálok közösséget szervezni. Csereberélgetünk, mert meggyőződésem, hogy ha teszünk az életminőségünkért, akkor változik a világ. A változást csak az egyes emberek hozhatják el, az ő eltökéltségük összeadódik majd. Szeretnék ennek érdekében egy biopiacot is létrehozni Bükön.

Taródi Lajosék példája is azt mutatja: a világ „megváltásához" önmagunk megváltásán keresztül vezet az út. Minél több ember él harmóniában társadalmi és természeti környezetével, annál kiegyensúlyozottabb lesz a létezésünk, hiszen maga a világ is lelki, szellemi és fizikai síkon szerveződik.