Elromlott a kisbusz, gond az iskolába járás

Több mint 15 éves az a kilenc személyes kisbusz, amellyel Szombathely területéről szállítják a sajátos nevelési igényű gyerekeket az Aranyhíd Nevelési-Oktatási Integrációs Központ Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Óvoda, Általános Iskola és Speciális Szakiskola – röviden Aranyhíd NOIK – intézményébe. Körülbelül két hete elromlott a gépjármű, azóta a szülőknek maguknak kell megoldaniuk a gyermekek iskolába, uszodába, a balogunyomi lovasterápiára való eljutását. Bárdosné Pataki Ildikó kereste meg lapunkat a problémáikkal.

Szülők és sajátos nevelési igényű gyermekeik az Aranyhíd NOIK kapujában. Fotó: A szerző

- Tucatnál is több gyerek iskolába járását segítette ez a busz, amelynek hiánya sokunknak gondot okoz. A sofőr reggelente összeszedte a város területéről a tanulókat, délután meg hazaszállította őket egy pedagógus kíséretében. Havi négyezer forintot fizettünk az utaztatásért. Most a legtöbb család csak helyi járatos busszal, esetenként átszállással tudja iskolába vinni a sajátos nevelési igényű gyerekét. Vannak köztük mozgássérültek, autisták, Down-szindrómával élők. Az intézményhez közel lakó tolókocsihoz kötötteket még csak-csak elgurítják a szülők, ám aki mondjuk valamelyik városszéli lakótelepen él, onnét meglehetősen problémás az eljutás. Mivel a gyerekek az állapotukból fakadóan minden szokatlan helyzetre különféleképpen, alkalmasint szélsőségesen reagálnak, nemegyszer gond a helyi járatos busszal való közlekedés is. Úgy tudjuk, a jármű javítása százötvenezer forintba is kerülne, de erre nincs pénz.

A kisbuszt az Aranyhíd NOIK és az iskola Napház alapítványa tartja fenn. Sipos Judit igazgatótól megtudtuk, hogy a járművön egy szerelő hatvanezer forintért már végzett munkát, ám hogy biztonsággal működjön, még legalább százezer forint kellene. Ám néhány hónap múlva esedékes a műszaki vizsga, az sem két fillér. Kérdés, hogy érdemes-e egyáltalán ennyi pénzt költeni az öreg kisbuszra. Tegnap a segítségükre sietett egy jótékony magánember, aki kifizeti azokat az állapotfelmérési, szakvizsgálati költségeket, amelyek nyomán kiderül, lehet-e javíttatni, vagy búcsút kell mondani a szállítóeszköznek. Bármelyik változat következik be, mindenképpen szükség lesz még támogatásra: a javításhoz nyilván kevesebb pénz kell, ha azonban le kell selejtezni az autót, akkor lesznek igazán gondban. Vajon akadnak-e jószándékú támogatók, akik segítenének a rászorulókon?