Deák, a keresztapa - Házassági tanácsadónak sem volt éppen utolsó a „haza bölcse”

Deák Ferenc életrajzírói mind elmondják, hogy mennyire szerette például a gyerekek társaságát. Derűjével, kiváló, néha kicsit csipkelődős humorával mindenhol magához vonzotta őket. Így volt ez Pusztaszentlászlón is, ahol sokszor tartózkodott szeretett Klára nővérénél. Sógorával, Oszterhueber Józseffel gyakran vitatták meg itt az ország dolgait. A beszélgetésekbe a szomszédos pusztaedericsi birtokos, Dőry Imre is sokszor bekapcsolódott, hiszen a megyei közgyűléseken ő is az 1830-40-es évek formálódó zalai reformellenzékéhez tartozott. Deákkal annyira jó barátságot kötött, hogy legkisebb gyermeke, Franciska születésekor őt kérte fel keresztapának.

Portré az idős Deák Ferencről. Fotó: Levéltár

Franciska – vagy ahogy otthon becézték, Fanni – szülei hatodik gyermekeként 1830. január 15-én érkezett a családba. Keresztapja ezután is sokszor láthatta, hiszen – mint az életét feldolgozó Ferenczi Zoltán írja – a haza bölcsét nővérénél is „gyakran egész nevető gyermekraj vette körül, ő meg tréfált, enyelgett, játszott velök." Klárának nem lehettek saját gyerekei. A Pusztaszentlászlón Deákot ámulva hallgató kicsik tehát mind vendégek voltak, akik közül bizonyosan a szomszédból átránduló Dőry gyerekek sem hiányoztak. Azt a féltő aggódást és szeretetet, amellyel Deák utóbb a fiatal Fannit körülvette, ezek a közös emlékek alapozták meg. A meghitt kapcsolat az évek múltával is kiállta az idő próbáját. Az ifjú hölggyé váló Fanni rendszeresen levelezett Deákkal, bármikor bizalommal fordulhatott hozzá, ha meghallgatásra volt szüksége.

Franciska a család zűrös anyagi viszonyai miatt hozományra nem számíthatott, így a környékbeli nemes ifjak sem nagyon tolongtak kegyeiért. Már a 30. életévéhez közeledett, amikor látókörébe került egy nálánál három évvel idősebb, krizsoveci fiatalember, Oszterhueber László, aki ifjú kora ellenére már megözvegyült. Négy apró gyermekről kellett gondoskodnia, akik közül történetünk idején, 1861 elején a legidősebb alig múlt hétéves, a legkisebb pedig kettő és fél éves volt. Feltételezhetően Oszterhueberék közvetítésével ismerkedtek meg, hiszen László családja és Deák sógorának felmenői rokonságban álltak egymással. Lászlót a megyei önkormányzat újraéledésével szolgabíróvá választották. Éves fizetése 800 forint körül mozgott, ezzel megélhetésük is biztosítva volt. Franciskát egyedül a négy apró gyerek és esetleg a zömében horvát nyelvű Muraközbe való költözés, a megszokott környezetétől való elszakadás aggaszthatta. Kétségei közepette úgy vélte, hogy olyan sorsdöntő kérdésben is, mint a házasságkötés, kikérheti keresztapja véleményét.

1861 áprilisát írtak. Az alkotmányos élet 12 év utáni helyreállításával az egész ország mozgásba lendült, s minden tekintet a haza bölcsére szegeződött: mit lehet tenni, mekkora lehet a haza számára kiharcolható politikai mozgástér? Az országgyűlés már ülésezett, s Deák éppen az azt megnyitó királyi leiratra adandó felirati válasz megszerkesztésével volt elfoglalva, amikor Fanni levele megérkezett, benne a kérdéssel: férjhez mehet-e Oszterhueber Lászlóhoz?

S ekkor, pontosabban 1861. április 20-án reggel 6 órakor Deák meglehetősen zaklatott lelkiállapotában született meg az a válasz, amelyről Eötvös Károly azt írta, hogy „ennél szebb levelet nem tud felmutatni a világirodalom."

A keresztapa véleményének summázata az, hogy „ha szeretheted, ne utasítsd vissza." Elmondja, hogy Lacit nem ismeri túl jól, de amit tud róla, az a becsületére válik. Megemlíti, hogy a sok kicsi gyermek Fanni gondjait bizonyára szaporítja majd, de rögtön hozzá is teszi: „De a gondok nem ölik meg az élet boldogságát; csak a csalódások, a bánat s az elhagyatottság keserű érzete az, mi a lelket elöli, s a boldogságot feldúlja. Elhagyottság, édes leányom, keserű állapot, mely a korral nem fogy, de súlyosbodik. Ha nincs, kit az ember szívéből szeressen, vagy legalább nincs közelében, ha nincs kinek életét, munkásságát, érzelmeit szentelje, ha nincs életcélja, rideg az élet, megdermed a szív, s a gond, mit megosztani nem lehet, kétszeresen súlyos."

Dőry Franciskának a pusztaedericsi temetőben található sírját tisztogatja Gergály Csaba falugondnok. Fotó: Pezzetta Umberto

A válasz, ahogy Eötvös is megjegyzi, egyúttal önvallomás saját életéről. Egy magányos lélek – tudjuk, hogy Deák sosem nősült meg – válasza egy kétségek közt vergődő másik magányos léleknek, aki most fordíthat a sorsán. A haza bölcse a leírtakat annyira átélte, hogy szinte észre sem vette, hogy levelét tőle szokatlan módon ezzel zárta: „Szeresd téged igazán szerető keresztatyádat, Deákot."

Két hónappal később, egy szép nyári napon, 1861. június 17-én Franciska és Oszterhueber László a pusztamagyaródi plébániatemplomban összeházasodtak.

Franciska ezután Krizsovecre költözött férjéhez és a gyerekekhez. Első saját gyermeke, egy leány, 1862-ben született, őt is Franciskának nevezték el, s ki más lett a keresztapja, mint Deák.