Diadalmenet Párizsban: 30 évvel ezelőtt Szabó és Csongrádi góljaival nyert 4-2-re a Videoton

A párizsi felvonás hőse egyértelműen Csongrádi Ferenc volt, aki két gólja mellett remek játékával vált a mezőny legjobbjává. A most 58 éves, a Vidiben 314 mérkőzésen 24 gólt szerző, 24-szeres válogatott középpályás jelenleg az NB I-es Dunaújváros PASE szakmai igazgatója.

- A meccs előtti edzésen ragyogó labdákkal edzettünk - emlékezett vissza a párizsi hadjárat pillanataira Csongrádi Ferenc. - A lövéseknél a kaput elhagyva még 20 métert suhant zsinórban, szuper labdák voltak, no meg a stadion hangulata is elképesztő volt. Jól sikerült a felkészülésünk, és az előadás sem volt rossz.

1984 októberében a Vörösmarty Színház elől indult a Videoton SC Párizsba. Csongrádi Ferenc (a kép bal oldalán) önbizalommal felvértezve várta a Paris Saint Germain elleni párharcot
Fotó: FMH arhív

- A Dukla elleni továbbjutás szoros csatában dőlt el, majd a párizsi meccs előtt rangadót nyert az együttes a Honvéd otthonában. Milyen elvárásokkal utaztak a PSG otthonába?

- A meccs előtt a Hollandia elleni VB-selejtezőn is szerepeltem a válogatottban, Rotterdamban nyertünk 2-1-re, és biztossá vált, hogy kijutunk a 86-os VB-re. Óriási önbizalom forrt bennem, nem féltem senkitől. Tudtuk, hogy mire képes a Párizs.

- Nem volt azért gyenge csapat a PSG, remek játékosok alkották, csak hogy Rocheteau-t, Fernandezt, vagy Szuszicsot említsem

- Ha a Párizs ellen tíz mérkőzést játszunk, akkor nyolcszor biztos, hogy mi nyerünk. Technikás, képzett csapat volt, de azt a mentalitást, azt az akarást, munkabírást ami a mi csapatunkat jellemezte, nem tudták legyőzni. Szép gólokkal, látványosan játszottunk, de a Vidi erőssége a küzdeni tudás volt.

- A franciaországi összecsapás előtt Kovács Feri bácsi változtatott valamit a csapat játékán, mondjuk a Dukla elleni párharchoz képest?

- Fontos volt, hogy Szuszicsot kivegyük a játékból, Végh Tibi kapta a feladatot, és a szervezés rám, és Burcsa Győzőre hárult. Ha mérlegre tesszük a csapatokat, szerintem minden poszton jobbak voltunk.

- Nem lepődött meg a negyedik gól után, hogy a Parc des Princes-ben 4-0-ra vezet a Vidi?

- Dehogynem, a legszebb álmaiamban sem szerepelt. Olyan eredményre törekedtünk, hogy a visszavágón maradjon esélyünk a továbbjutást kiharcolni. Minden meccsnek így mentünk neki, egyedül a Real Madrid elleni párharc során dőlt el már az első mérkőzésen, hogy ki örül majd, igaz, akkor négyen hiányoztunk az alapemberek közül. Kíváncsi vagyok, hogy mi lett volna, ha ősszel találkozunk a Madriddal A Real játéka is feküdt volna nekünk.

- Mi az a momentum, ami a kupasorozatból legkedvesebb emlékként megmarad?

- Madrid. Győzelemmel tudtunk búcsúzni. A tiszteletkör alatt százezer néző skandálta: Videoton, Videoton . UEFA-kupa-döntőben szerepelni, és ott csapatkapitányként vezetni egy csapatot, olyan élmény, ami kevés magyar futballistának adatik meg.

- Üröm az örömben, gondolta volna, hogy eltelik harminc év úgy, hogy nincs magyar csapat, amely követni tudta volna Önöket?

- Nem. Mindenhez kell egy kicsi szerencse is. Mi tettünk azért, hogy ilyen eredményt érjünk el. Biztos, hogy volt mázlink is, de nem lett volna, ha nincs megfelelő tudásunk, és akaratunk. Húztuk egymást, próbáltuk egymásból is kihozni a maximumot. Ha palacsintaevésről lett volna szó, akkor abban próbáltuk megmutatni, hogy ki a jobb. Vetélkedés, egészséges harc volt közöttünk. Mindenki a legjobb akart lenni. Olyan meghatározó játékosok voltak a csapatban, akik mindig többet és többet akartak. Mert tudtuk, ha a hétköznapokban nem csináljuk jól a dolgokat, akkor a hétvégén sem megy.