Tanúskodott életével és halálával is

Murai Gábor és Tóth Gergely alkotása több szálon is kapcsolódik megyénkhez lelkipásztori kapcsolatok révén, derült ki a filmvetítés utáni közönségtalálkozón, amelynek résztvevője volt dr. Márfi Gyula érsek, Reisz Pál helyi ferences házfőnök, Kuti Géza a Veszprémi Református Egyházmegye esperese és Nagy József sümegi plébános.

Márfi érsek szombathelyi püspöki irodaigazgatóként ismerkedett meg és kötött barátságot Miszori Zoltánnal az általa szervezett ifjúsági közösségekben, ahol vállvetve szolgáltak a fiatalok missziójában. Ez igazi lelkipásztori kihívást is jelentett számukra a 80-as években, amikor az ifjúsági munka még eléggé korlátozott keretek között történhetett. Miszori atyát olyan képességekkel, lelki adományokkal áldotta meg az Úr, amellyel nem sokan rendelkeznek, mondta. Szolgálata révén hitetlenek jutottak hitre, az egyházban korábban sebeket szerzett hívek tértek vissza a közösségbe, mások ráébredtek, hogy ünnepi hitük kevés, életük egészét át kell járnia Krisztusnak. Rám is nagy hatással volt az atya - mondta - ha valami jót érzékelnek bennem papi szolgálatomban az emberek, abban Miszori Zoltánnak komoly része van . Reisz Pál ferences atya (aki a filmnek szereplője is) tanára volt Miszori atyának, s indulásától hazaérkezéséig (haláláig) ismerte életútját.

Az eredetileg erdőmérnöki pályára készülő egyetemista már vőlegény volt, amikor Isten elhívására szakított jegyesével, tanulmányaival és beállt a papi hivatás szolgálatába, papi szemináriumba jelentkezett, emlékezett. Kiemelte a róla készült film hitelességét, megköszönte az alkotók és dr. Asbóth Mária producer igényes munkáját. Kuti Géza esperes is megrendülten szólt arról, hogy Miszori Zoltán az ígérkező földi boldogságot elengedte és beállt engedelmesen krisztusi szolgálatába. Ez a film mindnyájunkat sokkal közelebb hoz egymáshoz, mint gondolnánk, felekezetileg is, mutatott rá. Nagy József plébános kiemelte az atya tanúságtételét életében és gyógyíthatatlan betegségében kórházi ágyán is. Példát ad ezzel mindenkinek a tanúskodásra, hiszen mindenkit valamilyen küldetésbe hív az Úr a földön.

A közönségtalálkozón a közönség nem kérdezett, megrendült hallgatása azonban beszédesebb volt a szavaknál. A művelődés háza csakugyan szinte templommá változott az esemény idejére, amint a műsorközlő utalt rá zárszavában.