Jóláll a komédiázás - Újra aranyat hozott haza a Sok-szín-pad Társulat

Csillagos ötös – röviden így jellemezte a zsűri a büki színjátszók előadását. Ezt az ötöst pedig már másodszor írhatja be ellenőrzőjébe Nika Róbert csapata, hiszen tavaly, Hans Sachs A meghótt férj című bohózatáért egyszer már megkapták az arany minősítést.

A 2007 júniusában megalakult csapat az általános iskolástól a meglett családapáig maga köré vonzott minden bükit, aki rajong a színjátszásért. Azt vallják, hogy játszani kell, mert játszani jó. A társulatot Major Ágota hívta életre, felújítva a 90-es években megszakadt büki színjátszó hagyományokat. Mostanában a társulat elnöke, Nika Róbert irányítja a közös munkát, de mivel a darabok színpadi megjelenítésének feladatába már mindenki belenőtt, egy-egy új darabnál a társulat minden tagjának a véleményét figyelembe veszik.

A néző hajlamos azt gondolni, hogy a háttérmunka is meglehetősen jó hangulatban zajlik – a végeredmény ugyanis szinte mindig önfeledt kacagás, vihogás, mi több, röhögés a néző részéről. A csapat igazi specialitása a vásári komédia, ami, valljuk be, jól is áll nekik. A színpad azonban nem azért „sokszínű", hogy leragadjon a könnyen célba találó poénok és helyzetkomikumok világában. Elkalandoztak már más műfajok, így például az abszurd dráma vagy a kamaradarabok felé, sőt énekelni, táncolni is láthattuk már őket. Ebben az évben már négy művet vittek színpadra, de ott voltak a Magyar Kultúra napi ünnepi műsorban is, ahol dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész partnereiként Weöres Sándor verseket szavaltak. Az idén még előttük áll egy adventi ünnepi műsor, amelyre Jókai Mór Melyiket a kilenc közül című novelláját dolgozták fel.

Özv. Horváth Mihályné – Kabay Ágnes , Gyibai András – Horváth Máté, Trattner János kocsmáros – Nika Róbert

A Sok-szín-pad Társulat nem magányosan járja útját. Szívesen járnak fesztiválokra, ahol a szakmai zsűritől tanácsokat kapnak a térrendezéshez, a darab- és szereplőválasztáshoz. Immár hatodik éve ők is megrendezik a Sok-szín-Fesztet, amely a baráti kapcsolatok ápolásáról, az önfeledt, tét nélküli játékról szól. Bár ez az utóbbi természetesen csak a versengés hiányára vonatkozik. Tét ugyanis mindig van. Azt vallják: teljesen mindegy, hogy a Nemzeti Színház deszkáin áll az ember, vagy egy falusi művelődési központ előterében, a közönség ugyanaz. És aki játszik a közönségnek, annak mindenkor maximális odaadással kell játszania.

Az Adácsra vitt darabot, A sötét huszárt röviddel korábban már a büki közönségnek is megmutatták. Az egyfelvonásos a harmincas évek magyar társadalmának állít görbe tükröt. Van egy kocsmáros, aki meg szeretné nősíteni az unokaöccsét, aki történetesen huszár. Na nem lovon jár kivont karddal, hanem fekete lovasszekéren... Aztán van egy életteli özvegyasszony, aki meg férjhez szeretne menni. Kettejük bonyodalmas históriájáról szól a darab, természetesen happy enddel. Az adácsi zsűri ezúttal is kihangsúlyozta a társulat erősségét: a jól eltalált szereplőválasztást. Olyan személyeket választottak főszereplőknek, akik a megírt karakterek személyiségét remekül vissza tudták adni, így igazi színházi élményt nyújtottak előadásukkal. Özvegy Horváth Mihályné szerepében Kabay Ágnesnek, Gyibai András bőrébe bújva pedig Horváth Máténak tapsolhatott a közönség.

A fesztiválon tizenkét hazai, illetve határainkon túli színjátszó csoport mérettette meg magát. Közöttük a zsűri kilenc minősítő oklevelet osztott ki. A három arany egyikét a bükiek hozhatták haza.