Portrék és tájképek - Mező Lászlóné másfél évtizede alkot

Amint a színes pasztellkrétakészlet kinyílik, rögtön egy másik világban érzem magam. Az öröm, hogy rajzolok, a világot is átlényegíti számomra. A külvilág ilyenkor megszűnik zavaró körülményeivel, csak az alkotás köti le a figyelmemet, és teljesen megnyugszom ezt fogalmazta meg Mező Lászlóné azzal kapcsolatban, hogy mit is jelent számára az alkotás. Gondolatait a tárlat megnyitása alkalmából Kiss László művésztanár tolmácsolta. Mező Lászlóné, Julika képeire sokan voltak kíváncsiak: barátok, rokonok, ismerősök, a pápai képzőművészeti élet képviselői is jelen voltak a tárlat megnyitásán.

Mező Lászlóné nyugdíjba vonulása után fogott a kezébe festőecsetet. Valójában akkor sok évtized után visszatért szeretett tevékenységéhez, hiszen egykoron, még lovászpatonai fiatal lánykaként szívesen ült festővászon elé. Gimnazistaként A. Tóth Sándor festőműhelyébe járt, de a mindennapok háttérbe szorították a festést. Tizenöt éve azonban újra ecsetet és ceruzát vett a kezébe, és rátalált új mesterére, Horváth Lajos festőművészre, akitől rajzszakkörein nagyon sokat tanul. Emellett minden évben részt vesz a pápai képzőművészek nyári szabadegyetemén is.

- Legjobban portrézni szeretek, számomra az a legérdekesebb. Jó érzés, mikor a modellemnek tetszik a kép, amit róla készítettem fogalmazott. A portrék mellett Julika szívesen fest tájképeket is, az elmúlt nyarakon a torockói művésztáborban vett részt, az ott készült képek is láthatók a kiállításon. Az a táj egy csoda, Torockón annyi téma van, hogy talán még száz évig sem fogynék ki belőle. Pápán is szívesen alkotok, azonban a pápai táj- és városképeket általában elajándékozom - mondta az alkotó.

Julika úgy tárja elénk festői élményeit, hogy nem kell külön kulcs a képekhez, mindenki első ránézésre tisztában van a festő által tolmácsolt természeti látvány szépségével így fogalmazott a kiállítás megnyitóján Kiss László művésztanár. A kiállításmegnyitón Illés Csaba gitáron zenélt. A tárlat december 7-éig látogatható.