Tényleg van benne valami

Tényleg van valami ebben a furcsa című filmben. Valami a hétköznapjainkból, a szorongásainkból, csalódásainkból, vágyainkból, álmainkból, unalmunkból, örömünkből, ha nem is pont úgy, ahogyan az a vásznon megjelenik.

Mégis azt hiszem, Reisz Gábor VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjét sokan a magukénak érezhetik. Nem csak az a
húszas-harmincas generáció, akinek az élethelyzeteit, problémáit elsősorban ábrázolja, vagy a budapestiek, akik sok helyszínt ismerhetnek fel benne.

Hiszen a szerelmi csalódás, bánat mindenkié, a munkakeresés ördögi köre is sokakat érinthet életkortól függetlenül, és úgy általában, a filmben olykor abszurd, szürreális jelenetekkel ábrázolt sajátos magyar valóságot éljük itt mindannyian ebben az országban. Panaszkodással a bérekről, a külföldi elvándorlásról, kötelező és kínos családi ebédekkel, hajnalig tartó tivornyázásokkal a baráti társasággal, és a többivel.

Áront szerelmi bánat gyötri, kicsit szánalmas, de kedves figura Fotó: baratsagmozi.hu

A film főhősével, Áronnal persze minden nem hétköznapi is megtörténhet, például szülei pénzét költve vehet repülőjegyet egy átmulatott éjszaka közben Lisszabonba, vagy egy BKV-ellenőr lány után érdeklődve még a gyerekkorában elhagyott játékmackóját is megtalálhatja. Hiszen a rosszat mindenki elhiszi, a jót meg mindig magyarázni kell fordul ki örömmel az irodából, kezében a piros mackóval Áron. Aki egyébként olykor meglehetősen szánalmas figura, egyáltalán nem férfias megjelenésű, kissé kényelmes, tudatosnak a legkevésbé sem mondható, zavarában vagy túlbeszéli a helyzeteket, vagy megszólalni is alig tud. Mégis kedves a karaktere, talán pont azért, mert a saját esendőségeinket juttathatja eszünkbe. Vagy másét, a környezetünkből. Az utazás, az ideiglenes eltávolodás azért őt is gatyába rázza valamennyire.

A diplomamunkaként, alacsony költségvetéssel, részben barátok segítségével forgatott alkotás az elszomorító valóságot is többnyire humorral tálaló megoldásaival emlékezetes másfél órás kikapcsolódást nyújthat.

Az pedig külön szimpatikus, ötletes lezárás, hogy a szereplőket, a stáb tagjait egyenként láthatjuk a film végén, méghozzá futás közben Áronnal indul a sor, aki mindenkit lehagy. Hogy aztán visszaforduljon.

Nálunk, nézőknél, szerintem célba értek.