Színpadon a Spin Bacters

Az együttes vezetőjével, Herczeg Tamással beszélgettünk, miért is van ez így, miközben féléves kisfia, Mihály elcsendesedett.

– A Spin Bacters addig ment nagyon, amíg Vas megyében éltem. Még középiskolásként kezdtem zenekarozni, a vasvári általános iskola után Csepregre jártam, a mezőgazdasági szakközépiskolába. Eleinte kemény számokat dolgoztunk fel, aztán áttértünk a Doorsra. A könnyebb, bluesosabb rockzene a közönségnek is tetszett, ennél maradtunk. Jött Carlos Santana, Gary Moor, Jimi Hendrix, Deák Bill Gyula, a P. Mobil. Írtunk pár saját számot, de ez nem jött be, úgyhogy inkább „mások tollával ékeskedünk” – meséli Tamás. – Az első években menő zenekar voltunk a megyében, játszottunk sok helyen Csergáék zenekarával egymást hívtuk koncertekre.

Tamás leérettségizett, elkerült Sitkére, a színkörhöz. Akkor csatlakozott Soltis Lajos, aki „szakmailag gatyába rázta” a társulatot, rendezéseiért díjakat kaptak.

– Láttam, hogy van értelme. Lajos nem pártolta, hogy én a színművészetire jelentkezzem, ezt Lengyel Pál rendező oltotta belém, akivel színjátszó táborban találkoztam. Először elmentem a zalaegerszegi stúdióba, aztán – kimondani is fáj – ötödikre felvettek Budapestre a színművészeti egyetemre. A sors kegyes volt, Ascher Tamásnál, Novák Eszternél nem kaphattam volna jobb tanárokat. Mikor végeztem, megalapítottuk a HoppArt társulatot, sitkei tapasztalataimból tudtam, hogy kell független színházként működni. Szabad mozgásterünk van, nyugodtan közölhetjük, amit gondolunk a világról. Vendégként sok kőszínházi előadásban játszottam.

A Spin Bacters több mint 20 éve létezik, 1999 óta tart búcsúkoncerteket.

– Viccből kezdtük el. Az Illés és más nagy zenekarok búcsúkoncertjei után rájöttünk, hogy mindenki annyiszor búcsúzik, ahányszor tud. Nemcsak arról van szó, hogy a 20 éves repertoárt eljátsszuk, hanem arról is, hogy régi barátok találkoznak a koncertjeinken. Legalább évente egyszer látod a régi arcokat: rendben van, éltek, élünk, akkor a világ is rendben van.