Markó Viktor: Rókaland

Egy ravaszdi éhesen szaladt,

Míg az útjába

egy tanya akadt.

Egy hete nem evett a róka,

Betért hát a tyúkólba.

Hősünknek étvágya sok,

Megrémültek a szárnyasok.

Nagy lett ott a hangzavar,

Ebéd lenni egy sem akar.

A Vörösnek fölénye az erő,

Ám egy kakas lépett elő.

Túl gyönge, hogy rókát verjen,

Célja az, hogy időt nyerjen.

Hogy elérve legyen a cél

Feledi, hogy mennyire fél.

Mielőtt az harapja torkát,

Meg is szólítja a rókát:

– Uram! Ide ma hiába jött,

Aki fiatal, már elköltözött.

A korban már

mindenki benne,

A húsunk önnek rágós lenne!

A róka szól: – Viccel maga?

Ez ne legyen a szárnyas baja.

Nem gond, ha a hús kemény,

Az éles fog rókaerény.

Így a kakas: – Van még érvem,

Nagyon tollas a sok testvérem.

Legyen ínyenc, nyulat egyen,

Nehogy a tollaktól

baja legyen!

Amaz már válaszolt volna,

De a gazda a szót belé fojtja.

Jött a tojást begyűjteni,

Ott a tolvajt lefüleli.

A kakukktojást felismeri,

Nagylapáttal megkergeti.

A nagylegény már menekül,

A tyúkólból most kikerül.

Megússzák a lakói az ólnak,

Így lesz nekik biztos holnap.

A gazda is nagyon örül,

Hogy az udvar megmenekül.

A történetből kettő leszűrhető,

Ne halogasd, ami ma tehető!

És bölcs dolog jártatni

a csőrödet,

Ha erő híján mentenéd

bőrödet!