Vonderviszt Ferenc és a nanotechnológia is alulról építkezik

Vonderviszt Ferenc Nagyvázsonyban született, Veszprémben nőtt fel. Budapesten az ELTÉ-n szerzett okleveles biofizikus diplomát. Már akkor vissza akart jönni a városba, de még várnia kellett. Az egyetem végén házasodott, a felesége még a tanulmányait folytatta, ezért Pesten maradtak. Csakhogy hívták Japánba, amire nem lehetett nemet mondani. Egy lánygyermekkel utaztak, odakint született a középső fiúk. A kinti kutatómunka négy évig tartott. Ugyan hosszabbítani akartak vele, de hazajöttek. „A lányunk már japánul álmodott. El kellett dönteni, magyar lesz, avagy japán”, mondta erre.

Pár hónapos pesti kitérő után megvalósult a hazatérés. Veszprémben azzal szembesült, hogy a kutatási területéhez nem álltak megfelelő eszközök a rendelkezésére. Három évet voltak idehaza, de közben folyamatosan hívták Japánba. Két évre vissza is tért. A japán intézettel sikerült olyan együttműködést kialakítani, hogy közreműködésükkel Veszprémben létre tudták hozni a Bio-Nanorendszerek Laboratóriumot. Az induláshoz akkori pénzen 80-100 millió forint támogatást kaptak. Ahogy visszagondolt, nem mindennapi munka volt a nulláról felépíteni valamit. A nehézségek ellenére létrejött a labor, aztán jöttek az eredmények is, amit idehaza és külföldön egyaránt elismernek. Önszerveződő biológiai rendszerekkel, bio-nanotechnológiával foglalkoznak. Szintén példaértékű, ahogy a molekuláris és nanotechnológiák doktori iskolát létrehozták.

Fotó: Penovác Károly

Kifejtette, a nanotechnológia nem önmagában egy tudományág, sokkal inkább megközelítési mód, ezt lehet művelni a biológiában, kémiában, anyagtudományban, és még sok területen. A nanométer a méter egymilliárdod része. Ez már az atomok, molekulák birodalma, tulajdonképpen ezekből épül fel minden. A nanotechnológia lényegében alulról építkezést jelent: minden atom, molekula a helyére kerüljön, s így összerakni molekuláris gépezeteket. Az élő rendszerek pont ezt csinálják: megszintetizálják a komponenseket, majd felépítenek valamit.

Van élet, ami jó példája annak, hogy ilyen megközelítéssel mit lehet elérni. Ha valaki tud alulról építkezni, változatos, fantasztikus tulajdonságú rendszereket hozhat létre. Mivel itt van az orrunk előtt egy működőképes nanotechnológia, amely a négymilliárd éves evolúció során fejlődött ki, van honnan ellesni trükköket. Amit aztán ebből megtanul az ember, megpróbálhatja felhasználni saját céljaira. A Pannon Egyetemen ők is valami hasonlót csinálnak.

Japánban a baktériumok mozgásszervével, a flagellumokkal foglalkozott. A sejtmembránban van egy pici motor, ami forgómozgást végez, ahhoz kapcsolódik egy helikális, dugóhúzó-szerű mozgást végző szál, ami propellerként hajtja előre a sejtet. Van olyan baktérium, amiben az 50 nanométernyi motor percenként százezret forog. Sokkal hatékonyabb bármely ember által készített motornál. Itt Veszprémben a motor propellereit vizsgálják. Ezek azért érdekesek, mert önszerveződő képességgel rendelkeznek, ami azt jelenti, ha megvannak az alkatrészek, azok megismerik egymást, spontán módon kialakítják a működőképes szerkezetet. Mindezek technológiai szempontból is nagyon fontos tulajdonságok.

Az alapkutatás során megértették, miként épülnek fel a szálat alkotó komponensek. Most megpróbálják azokat úgy módosítani, hogy felruházzák a biotechnológia vagy orvosi diagnosztika számára hasznos tulajdonságokkal és így önszerveződő alkatrészeket tudnak előállítani.

Kutatásaik során rendszerint csak odáig jutnak el, hogy felcsillantják, az elért eredménnyel mit lehetne kezdeni. Miért, mikor a kormányzati célkitűzés is az, hogy a kutatóbázisok eredményei a gyakorlatban is hasznosuljanak? Vonderviszt Ferenc mindezzel maximálisan egyetért. Az alapkutatás hasznosítható eredményeit a hasznosíthatóság érdekében el kellene vinni a nemzetközi szabadalom szintjéig. Ez azonban rengeteg adminisztrációval, több tízmilliós költséggel jár, amit egy kutatólaboratórium önmagában nem tud felvállalni. Ehhez kellene a tőkeerős, biztos gazdasági hátterű nagyvállalat, de ilyenek a bionanotechnológia területén nincsenek. Amikor a jövő került szóba, jelezte, a helyzetük jelenleg elég bizonytalan. Az utóbbi évben megváltozott hazánkban a felsőoktatás és a kutatás finanszírozása. A kormányzat különféle projekteken keresztül támogatja az egyetemeket. A pénz nagyban érkezik, ők pedig egy más tevékenységet végző környezetben, az informatikai karon művelnek egy eltérő szűk területet. Korábban voltak kutatócsoport léptékű (20-40 milliós) pályázatok, de a manapság szokásos félmilliárdos pályázatokra már nem tudnak jelentkezni. Kezd visszaütni, hogy túl kicsik. 1-2 éven belül eldől, miként tudják folytatni a munkát.

A Veszprém Megyei Prima Díjnak ugyanakkor nagyon örült. Ő világ életében vissza akart térni Veszprémbe. A díjjal a lokális közösség is elismerte munkáját, visszajelzés számára: „jó hogy ide jöttél”. Másrészt az elismerés nem egy szigorúan vett szakmai díj. Jóleső érzés, hogy kívülről is felfigyeltek a munkásságára. A hétköznapi emberek közül is mind többen észreveszik, hogy érdekes dolgot végezhet.