A Tejút nyomában

Izgalmas témát boncolgattak az MTA Veszprémi Egyetemi, Akadémia Bizottság Űrkutatás című rendezvénysorozatának idei első előadásán. De nemcsak a téma volt érdekes, hanem az előadó is, aki a kevésbé szakavatottak számára is közérthető, ugyanakkor megfogó stílusban tárta fel gondolatait a fényszennyezéssel és a távérzékeléssel kapcsolatban.

Kolláth Zoltán fizikus, csillagász elmondta, napjainkban egyre kevesebben ismerik a Tejutat, pedig a korábbi generációk számára természetes volt a látványa. A bolygóközi porról visszaverődő napfény, az állatövi fény is az égbolt szabad szemmel is látható természetes jelenségei közé tartozott, de ma már alig ismert. Az égbolt elvesztéséért a fényszennyezés folytonos növekedése a felelős.

Mi a fényszennyezés? – tette fel a kérdést. Erre már törvényi definíció is született. Az a mesterséges fény, ami nem kizárólag a megvilágítandó felületre, irányba és nem a megfelelő időszakban jut, ezzel káprázást, birtokháborítást, az égbolt mesterséges fénylését, vagy bármi más nem kívánatos környezeti hatást okoz. A definíció magában rejti azt az egyszerű hármas szabályt, hogy csak ott, oda és akkor világítsunk, amikor arra szükség van. Ha ezek a feltételek nem teljesülnek, akkor fényszennyezést okozunk.

Fotó: Balogh Ákos

Kolláth Zoltán kifejtette, az ökológiai szempontokat figyelmen kívül hagyó hatalmas mennyiségben elhelyezett világítótestek nagyon gyors terjedése maga után vonta a lakott területeken élő emberek és a várostól távoli természeti környezet fényterhelésének rohamos emelkedését. Az állandósuló fényszennyezés egészségügyi-, közlekedésbiztonsági-, ökológiai és tájvédelmi szempontból is kockázatot jelent. A különböző állatfajok számára a környezet fényviszonyai rendkívül sokrétű segítséget nyújtanak a tájékozódásban. A fényerősség például alapvetően meghatározza az állatok viselkedését, döntéseit, akár a vándorlás irányát, akár a táplálékforrás vagy a szaporodóterület helyét kell megtalálniuk. Ha ezek az információk, üzenetek a természetesnél erősebbek, akkor az állatokban a normálisnál fokozottabb válaszreakciót váltanak ki, és csapdába csalhatják őket.

Egyre több jel mutat arra, hogy a túlzó éjszakai fények humán egészségkárosító hatással is rendelkeznek, amit a kiterjedt szakirodalom is messzemenően alátámaszt. A rossz irányba távozó fény egyúttal birtokháborító is lehet, például ha a közvilágítás bevilágít egy hálószoba ablakán, ezzel zavarva a pihenést.

Mindemellett veszélybe került a csillagos ég látványa, amely az emberiség kulturális örökségének is része kellene, hogy legyen. Az éjszakai égbolt háttérfényessége folyamatosan emelkedik a légkörből visszaverődő felszíni fények miatt. A fölfelé irányuló fény jelentős része ráadásul kárba ment energia. Jól megtervezett és telepített világítótestekkel nem csak az égitestek látványa maradna meg, de jelentős mennyiségű elektromos energiát takaríthatnánk meg.

Azonban az egészséges környezet védelme, a természeti környezetünk megóvása az éjszakai égboltnak kitüntetett szerepet szánó védett területeken kívül is rendkívül fontos. A sokszor funkció nélküli, fényszennyező és energiapazarló kültéri világítások elburjánzását csak központi szabályozással lehet megakadályozni. Természetesen szükség van közvilágításra, és díszvilágítás nélkül a mai városok már szinte elképzelhetetlenek. Sajnos a tapasztalat azt mutatta, hogy szabályozás nélkül sok olyan világítási megoldás született, amelyek ellentmondanak a józan ész diktálta követelményeknek, és teljesen feleslegesen világítják meg megfogható cél nélkül az égboltot az éjszaka közepén. Nem véletlen, hogy számos országban szabályozzák az esti és az éjszakai fényhasználatot annak érdekében, hogy minél kevesebb szennyezés érje a környezetet.

A csillagász leszögezte, az új világítási berendezések, fényforrások megjelenése mindig  jelentősen hatott a fényszennyezés alakulására. Napjainkban a LED-ek térhódítása jelzi a következő átmenetet. Ezért is aktuális, hogy feltérképezzük a fényszennyezés jelenlegi helyzetét és figyelemmel kísérjük a változásokat. Az objektív vizsgálatokra jó lehetőséget teremtenek a földfelszíni felvételek, amelyekkel mérhető az égbolt mesterséges kifényesedése, de a világűrből készült felvételek is egyre nagyobb részletességgel mutatják a fényszennyezés állapotát és változásait. A mérések értelmezése segíthet abban, hogy unokáinknak meg tudjuk őrizni a Tejút látványát.