Sport

2015.01.31. 10:10

Régi idők nagy játékosai: Nagy II. János, avagy a Macska

A régi idők nagy játékosait, sztárjait bemutató sorozatunk mai vendége Nagy II. János, a Videoton SC hajdani labdarúgója.

Silye Sándor

Ha azt hallják, olvassák, hogy Nagy János labdarúgó, nem ugrik be azonnal, hogy kiről van szó. De ha az illető nem más, mint Nagy II, aki a „Macska” becenévre is hallgatott, akkor rögtön tudják...

– Debrecenből kis megálló – az MTK-ban játszottam – után kerültem Székesfehérvárra egy feltörekvő, NB I-be igyekvő csapatba. A posztomon – jobb fedezet, vagy mai nevén középpályás – a '60-as, '70-es években nagyon sok képzett, technikás játékost találhattunk Magyarországon. Napjainkban meg még több sokoldalú labdarúgóról beszélhetünk, az akkori képzettségemmel ma csak a háttérből figyelhetném a többieket. Persze utódjaink nem világszínvonalon sokoldalúak, hanem csak itthon, a mi viszonyaink közepette.

Persze furdalt a kíváncsiság: sohasem akart művész lenni Karsai, vagy az elegáns Kovács József mellett? Mert Nagy II. Jánost elsősorban olyan harcosként ismerték, aki jóban volt a labdával is.

– Számomra olyan munkakör volt a játék, amit a lehető legjobban akartam elvégezni, a csapattársaim meg a kollégáim voltak. A labdarúgás mellett mással is foglalkoztam, szerettem barkácsolni, autót javítani, esztergálni, építettem házat, nyaralót, garázst, terveztem, tanultam. Esztergályos a szakmám, a CNC tanfolyamot is elvégeztem, a számítástechnikában is otthon voltam, gépészmérnöknek is mondhatom magam, tanári képzésre is jártam, a sportban pedig szinte minden iskolát elvégeztem.

János papa és Barni unokája (Fotó: Molnár Artúr)

Kértem: egy meccsről beszéljen, a Fradi elleni 1976-osról. Amit ha megnyernek bajnokok, ha nem ezüstérmesek. Müncz spori befújt a Fradinak egy véleményes 11-est, 1-1, így ezüst lett a vége.

– Felfokozott várakozással indultunk az Üllői útra, fantasztikus körülmények között játszottunk. A Ferencváros egyenlített, ezért játékosai méltán örülhettek.

Mikor befejezte a pályafutását, azt lehetett hallani, hogy ő és Karsai játékvezetőként úgy látnak a pályán, hogy akár nemzetközileg is neves bírákká válhatnak...

– A szamárlétra néhány fokát kihagytam, öt évig tagja voltam az NB I-es keretnek, nemzetközi mérkőzéseket is vezettem. A civil létbe nem volt nehéz az átmenet, mivel játékosként is már tudatosan építettem a jövőmet azért, hogy ma elmondhassam, az asztalra feltett lábaimmal nyugdíjasként igen jól érzem magam. De nem egyedül voltam ezzel a csapatunkból. A mai fiataloknak azt ajánlom, tudják: csak ami van, amit megszereztek, abból lehet elvenni, a befektetett munka hozhatja meg a gyümölcsét, az asztalt, az arra rakható lábakkal. Gyűjtsék be a pályán, amit tudnak, képezzék magukat, mert a civil életben csupán azt a tudást képesek használni, amit megszereztek. Befektetni kell a jövőbe, egyre többet kell tenni azért, hogy többet mondhassanak a magukénak a szó minden értelmében. Mert, ha csak a nincs van, abból nem lehet mit elvenni

Nagy Jánosról az a hír járja, hogy bajnok nagypapa lett

– Ez igaz, valamennyi unokámat hozom, viszem, segítem őket. Aztán az unokák majd eldöntik, hogy jó, vagy rossz nagypapa voltam

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!