Versek

Objektív

„Objektív lírát művelek, verseim apró világok, melyekben különös kapcsolatba kerülnek terek, tárgyak és idők. Tisztelem a kötött formákat, érdekel a vers zenéje”, határozza meg pontosan a saját költészetét Szauer Ágoston, akinek finom, titokzatos és érzékeny költői világára most két vers nyit ablakot. A többkötetes szerző prózát is ír, szintén nem akárhogyan. Egyébként pedig a szombathelyi Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium magyartanára. Irigyeljük a gimnazistákat.

Szauer Ágoston

VIHAR

Éled levél, sok ág,

átbillen szín, fonák,

a kertbe szél szökött.

Most minden balra tér,

lejtőssé vált a tér.

Egy hagymaszár, törött.

Huzat lehet talán.

Egy ajtó nyitva áll

az ég s a föld között.

A LÉNYEG

És annyi minden összegyűl

Jó lenne tudni, hogy van ez,

mindenkitől függetlenül.

Egyszer talán, egy rés ha lesz

De elmosódik, elrohan.

Tükör által homályosan.

Csak sejtet, nem mutat sokat.

Ezernyi könyvünk van pedig

Addig szimbólumok fedik

a bosszantó hiányokat.