A Magyar Odüsszeia szerzője vasvári - Bemutatták Bődy József emlékiratait a könyvtárban

A könyv kiadója dr. Károssy Csaba, a szombathelyi földrajz tanszék alapítója, gondozta dr. Bődy Pál, a kötet szerzőjének fia. A borítón a családi sírkő, ezáltal kapcsolódott a könyvhöz Sejber Mihály szobrászművész (alpolgármester), aki foglalkozott a temetőbeli síremlékekkel. Megfejtette: egy bőrvarró szék van belefaragva a sírkőbe, a nagyszülők nyergesszíjgyártók voltak itt Vasváron, Amerikába emigráltak, Bődy Pál onnan jött vissza Magyarországra.

Ki is volt Bődy József? A fia azt meséli, olyan pedagógus szellem volt, akinek a művelődés és az ismeretek szerzése, a nyelvek megtanulása és gyakorlata, a világ megismerése nagyon fontos volt. A környező világról elgondolkodott, fontosnak tartotta, hogy megértse azt. Vasváron született (1894-ben), de elkerült, Kismartonban járt polgári iskolába négy évig. A kétnyelvű környezetben anyanyelvi szinten tanult meg németül, akkor még a Monarchiához tartozott Kismarton. Győrben végezte a tanítóképzőt 1913-ban.

A könyv részben önéletrajzi emlékirat, de az események menetébe a szerző a gondolatait is beépíti, megismerhetjük a világhoz való viszonyát. Történelmileg próbálja megérteni Magyarországot, elmondja a véleményét, hogy látta az első világháború előtti, utáni magyar társadalmi valóságot.

Bődy József 1914-ben a soproni gyalogezredbe vonult be. Önkéntes tiszti programba került, 1915-ben az orosz fronton harcolt. Galíciában a lövészárkokat több tíz méter mélységbe ásták, az oroszok rájöttek, egyszerre kaptak el sok tízezer embert, és hadifogságba hurcolták őket több szerelvénnyel. Egy részük Szibériába került. A könyv nagy része a hadifogság éveivel foglalkozik (1916-20), próbáltak hazatérni, de mindig visszaküldték őket Szibériába. Voltak olyan tiszttársai, akik sikeresen hazajöttek. Bődy végül keletre ment, Vlagyivosztokba, onnan tért haza hajóval, megkerülve Kínát, Indiát, Triesztben kötött ki, 1920 karácsonyára ért haza Vasvárra.

Sejber Mihály alpolgármester, szobrászművész, prof. dr. Bődy Pál történész, dr. Károsy Csaba a könyvtárban rendezett bemutatón

Miért fontos emlékezni az első világháborúra? "Ezt a magyar tragédiát, amely egyetlen más háborút vesztett országgal nem történt meg, az ország bűnös politikai megosztottsága okozta" - Bődy Pál Nemeskürthy István véleményét idézte, majd Ady Endréét: "Magyarországot csak az teheti tönkre, aki teremtette. A magyarság. Ha nem tesz hozzá semmit a fejlődéséhez, elbukik. A magyar elmaradt saját élete szükségletei mögött." Sokak tapasztalata volt, hogy a két világháború között nem volt valódi békeidőszak, hanem a következő háborúra készültek.

Bendefy László és Barabás István voltak a tanárai Bődy Józsefnek, akikkel később is jó baráti kapcsolatot tartott fenn. A könyvben osztálytársairól is írt, a Tretter-testvérekről: Jenőt, Lászlót, Jolánt, Ilonát is említi, a család mai leszármazottai Szombathelyen élnek. Fontosnak tartotta a barátokat, köztük Szita Elemért, Sütő Mihályt. A két világháború között Bődy József Keszthelyen tanított, ott ismerte meg a feleségét, ismert lett a helyi társadalomban. Baráti kapcsolata alakult ki Egri József festőművésszel, aki egy darabig Keszthelyen lakott. A második világháború alatt a három gyerekkel Budapestre költöztek. Bődy Pál - a könyvbemutató vendége - ott járt iskolába. A család Gyenesdiáson épített nyaralót, mikor az oroszok körülzárták Budapestet, a Balaton partjáról már nem tudtak visszamenni. A szülők úgy döntöttek, hogy ideiglenesen elhagyják Magyarországot. Azt remélték, hogy a háború után vissza tudnak térni. Állandó levelezésben voltak az otthoni ismerőseikkel és barátaikkal. Az édesapja kint halt meg 90 éves korában, utána jött haza az édesanyja, Pál akkor már itthon tanított a miskolci egyetem történelemtudományi tanszékén.

A kivándorlás témáját kutatta, bekapcsolódott a nemzetközi értékelésekbe. Amerikában is fontos ez, hiszen mindenki valahonnan jött, ez alapvető kérdése a történelmüknek. A különböző korszakokban a kivándorlók társadalmi helyzete meghatározó. 50 millió európai vándorolt ki a 20. század elején, főleg paraszti származásúak. A két világháború között más társadalmi helyzetű emberek mentek el, és nem olyan nagy számban, főleg a középosztálybeliek akartak kivándorolni. A magyar tudományos élet elitje már a 20-as években kiment. A kommunista rendszerek létrehozása újabb kivándorlási hullámot indított el, 1956 megint másfajtát, a mai megint más jellegű...

Bődy Pál arra hívja fel a figyelmet, hogy fontos megérteni, miért történtek meg a háborúk, amik tönkretették egész Európát, elvesztette hatalmi pozícióját. De nem a múltban élünk, a jelenben Magyarországnak feladata lenne felismerni a helyzetét, és a jövőjét biztosítani, amely nagyban függ a nemzetközi megítéléstől, attól, hogy milyen a különböző országok véleménye rólunk.

Ma már nincsenek Bődy-leszármazottak Vasváron, de Magyarországon még élnek a nagyobb família tagjai szétszórtan.