Nehéz soruk van a jazzdobosoknak - Elementáris erejű zenés film a Whiplash

Mi az ára a sikernek? Megéri-e a befektetett munka? Minduntalan ezekkel a kérdésekkel szembesül Andrew (Miles Teller). A film főhősét a sztori szerint nemrég vettek fel a neves Shaffer konzervatóriumba, s máris kiszemelte magának az intézmény hírhedten vaskalapos karmestere, a J. K. Simmons által megszemélyesített Terence Fletcher.

Az ifjú jazzdobos természetesen elfogadja az ajánlatot, csatlakozik a zenekarhoz, azonban már a legelső órán világossá válik számára: itt szó szerint vért fog izzadni a sikerért. Nem pusztán jól kell játszania, nem csupán az elvárható szintet kell kihoznia magából, hanem ezer százalékosra kell teljesítenie Fletcher tesztjeit.

Miles Teller és J. K. Simmons a film egyik jelenetében (Fotó: Daniel McFadden/Sony)

A mester szerint ugyanis a következő jazzlegen-da felfedezéséhez minden eszköz megengedett és semmi sem szent. Az óra előtt még kedvesnek tűnő tanárról a próbateremben egy csapásra kiderül, hogy egy szadista, manipulatív figura, aki kis híján az őrületbe kergeti azt, akit kipécéz magának. Az egyre keményebbé váló történet hatását csak fokozza az operatőri munka. A közelképek gyors váltakozása révén, a pillanatok kimerevítésével Chazelle úgy felpörgeti a cselekményt, hogy majd kiesünk a székből. Két kiváló karakter feszül egymásnak a vásznon, s az egyre feszültebb légkör egy olyan fináléba torkollik, ami bátran szerepelhet minden idők legjobban kivitelezett, legkatartikusabb végei között.