Szent Márton életpéldája

Talán legnagyobb hatással azzal volt az utókorra, hogy megalapította Nyugat-Európa első kolostorát, és példaképe lett a meginduló szerzetesmozgalomnak.

Mire tanította meg Márton követőit? Az evangéliumi tanácsok megfogadására: tisztaság, szegénység, engedelmesség. A szerzetesek nem maguknak akarnak élni, hanem Isten ügyéért, azért, hogy mások szolgálatára legyenek. Egészen odaadják magukat Istennek, a közösségnek, a jó ügynek.

Márton jó példát ad arra is, hogy a szükséget szenvedőkről való gondolkodás alól ne keressünk kibúvót, rászoruló embertársunk megsegítésére habozás nélkül cselekedjünk. Utat mutat, hogy elszigetelt világunkban tudjuk megosztani az adottságokat; tudjuk együtt használni, amink van; tudjunk közösséget vállalni.

Márton a remény embere. Istenbe vetett bizalma megsokszorozza a földi lehetőségeket, az evilági kereteket. Túltekint behatároltságainkon, nem azt nézi, hogy mire képes az ember, hanem, hogy mi mindent tehet Isten.

A szükséget szenvedőkről való gondolkodás alól soha ne keressünk kibúvót! Fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Mivel életútja nem hosszú leírásokban maradt ránk, hanem egy-egy követendő tettének bemutatásában, ezért számtalan élethelyzetben lévő ember láthat benne cselekvési mintát. Így a katonák, a karitatív területen dolgozók, a vezetők, akik testi vagy lelki sebek gyógyításán fáradoznak, akik másokat képviselnek, akikre a kezdeményezés van bízva.

Előttünk áll a hithez vonzódó gyermekként, harcot nem akaró ifjúként, szülei lelkületét formáló fiúként, méltatlanságát hangsúlyozó kiválasztottként, az apostolkodók fáradhatatlan társaként, másokért áldozatot hozó elöljáróként, a munkától nem vonakodó idősként.

Meg sem fordult fejében a könnyebb út választása, hanem Márton tudott a külső körülményektől függetlenül lelke belső hangjára hallgatni, aminek követésére karizmatikus személyével minket is meggyőz.

Aigner Géza plébános