Különleges, igazán értékes darabokat is láthatunk a tárlaton

A fehérre meszelt falak között XVII. századi ruhák lógnak, flóber puskák és fokos balták vannak gondosan, vitrinbe rejtve. De a férfias holmik mellett, helyet kap a szépség is: számos mentecsat, másfa és szecessziós gyémántokkal ékesített nyaklánc pihen a polcokon. Némelyik Mária Terézia korabeli, de van olyan is, amit a tizenkilencedik században készítettek nagy gonddal. Egyes részeken a rubint csillog, máshol az ezüst. A fal mellett pedig kiállítva ott vannak a férfi dolmányok, dísz magyar viseletek, vagy éppen női kosztümök. Nem is kell talán külön mondani, hogy élvezetes vizit volt, egyedül a részletesebb leírást hiányoltuk a kiállított darabok mellett és a tematikus elhelyezést, ami megkönnyíti a látogatók dolgát a megfelelő kort illetően.

A szablyák, fegyverek és a tárlat többi darabja április 10-ig lesznek megtekinthetőek a Szent István Művelődési Házban.

A kiállítást március 10-én nyitották meg a nemzeti ünnephez kötődően, bár a tárlat anyagának nem kifejezetten volt köze az 1848-as időszakhoz, egy sokkal nagyobb időintervallumot ölelt fel. A megnyitón szerencsére volt lehetőség a gyűjtővel, Kripcsi Szabó Józseffel beszélgetni a hozott relikviákról, aki szívesen avatta be a látogatókat a kincsek történeteiben.

– Volt a nagyapámnak egy ruhadarabja, amit tizenkettő értékes boglár díszített. Ezeket mindig az elsőszülött fiú örökölte, de sajnos az évek során egyre kevesebb gomb maradt a család birtokában. Hozzám, már csak egy került el. A gyűjtőmunkám konkrétan azzal kezdődött, hogy igyekeztem felkutatni ezeket a családi ékszereket. Talán a sors fintora, hogy bár sok felbecsülhetetlen és csodálatos holmit gyűjtöttem, azok a boglárok mai napig nincsenek meg – meséli József, rögtön ezután gyűjteménye egyik legkedvesebb darabjára terelődik a szó, egy XVII. századi női ruhára.

– Sajnos már igencsak ki kezdte az idő, rongyolódik, de így is látszik a belső felén, az az elképesztő részletességű varrás, ami különlegessé teszi. El sem tudom képzelni, hogy hány asszony dolgozott rajta és hány hétbe-hónapba telt, mire kész lettek vele – részletezi lelkesen a gyűjtő, aki ha rálel, egy-egy érdekesebb darabra madarat lehetne vele fogatni.

– Ebben a tevékenységben az is csodálatos, hogy rengeteg háttértanulmányt, kutatást igényel. Valamiről megállapítani, hogy valódi, régi, főnemesi darab, vagy egy kevésbé értékes bizsu, nos nem egyszerű, de az ember legalább részletesen megismeri saját történelmét – magyarázza József.