Jégkorong

2015.03.21. 12:25

A munka, a sport mindennapi örömei - Gárdonyi Gáborral a sport, és az életbeli sikerekről

Székesfehérvár - Gárdonyi Gábor, vagy ahogy a társai nevezték: Dagi, még fiatal ember, de már régóta abbahagyta az aktív sportot. A miértekről is beszél.

Silye Sándor

- Hogy miért voltam Dagi? Mert az voltam. Jó, jó, nem mondhatták, hogy kövér, de az úszáshoz nem kellett úszógumi, hiszen ott volt rajtam... A futás aztán rendbe tette a súlyomat. Emlékszem, 1992-ben Mátraházán volt az első futó tábor, úgy jöttem haza 3 hét után, hogy már nem voltam dagi. Ez volt az első komoly eredményem a sportágban. Élménnyé vált a futás annak ellenére, hogy időnként vért izzadtam. A versenyeken a lövészettel, a vívással szálltak el az esélyeim, a fizikai számokban jó voltam.

Kíváncsi voltam arra: GG számára milyen sikerélmények maradtak meg a nagy világversenyekről?

Az egyik: Toledóban 1994-ben a junior vb-n a 9. helyről futottam fel a másodikra. Szintén emlékezetes a Fehérváron megrendezett vb, amikor a Bregyóban a sokadikról értem fel Balogh Gábor mögé a második helyre.

Gárdonyi Gábor szeme fényével, élete értelmével, 4 éves kisfiával. Fotó: Gárdonyi család

Szembesítettem Gábort azzal a kellemetlenséggel: több volt benne, mint amit elért...

- Ezt mások is mondták már. De úgy gondolom, jó döntést hoztam amikor abbahagytam az öttusát. Felnőtt szinten annyira erős volt a mezőny, hogy ha a gyengébb technikai számokban nem hozom 110 százalékkal azt, amit tudok mint Vörös Zsuzsa nem lehetett keresni valóm. Fizikailag erős, mentálisan gyenge voltam, és a lőállásban, a páston ez visszaütött. Úgy vélem: amit elértem, az óriási dolog, köszönet érte az öttusának, a szakosztálynak.

Gárdonyi Gábor amikor abbahagyta nem vacakolt sokat, beült az autóbusz vezető ülésébe, és nem derogált megfognia a kormánykereket.

- Lustaság, kishitűség miatt nem tanultam tovább, a busz vezetése szimpatikus ötletnek tűnt. Élveztem a munkát a Volánnál, és élvezem most, amikor az egyik utazási iroda alkalmazottjaként járom a külföldi utakat. A sportban megtanultam, legyek a legjobb abban, amit csinálok, igyekeztem az öttusában és a civil életben is a legjobbat teljesíteni. Vannak megoldandó feladataim az életben, de a 4 éves kisfiam a szemem fénye, életem csúcspontja.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!