Grazi és szombathelyi diákok a holokauszt emlékhelyein

„Elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani", mondja József Attila A Dunánál című versében, és ez elég pontos – és aktuális – program „a múltat végképp eltörölni" időről időre föl-fölbukkanó abszurditásához képest. Csak hát ez a vallomás nem megy könnyen – a magyar történelem tragikus korszakát, a holokausztba torkolló II. világháborút illetően sem. Az évfordulók mindig jó apropót adnak az emlékezésnek, amelynek persze akkor van értelme, ha nem merül ki üres formaságokban. A holokauszt 70. évfordulója alkalmából Szombathelyen fontos dolgok történtek. A kulcsszó a személyesség, több értelemben. Az Iseumban megrendezett Szemtől szemben-kiállítás Szombathely egykori virágzó zsidó közösségét hozta személyes közelségbe; reméljük, lesz majd állandó helye a városban.

A személyes elkötelezettségeknek köszönhető az az egészen friss kapcsolatfelvétel is, amely egy grazi gimnázium és a szombathelyi gépipari szakközépiskola diákjai között jött létre, és remélhetőleg túlmutat a „Határtalan emlékezet" című pályázati projekt keretein.

A grazi gimnázium diákjai korábban még soha nem jártak Szombathelyen, most magyar diáktársaik kalauzolásával a holokauszt-emlékhelyet is megnézték. Fotó: Szendi Péter

Van egyszer dr. Goldmann Márta, a Nyugat-magyarországi Egyetem intézeti anglisztika tanszékének docense (irodalmat tanít), aki évek óta részt vesz a Centropa összejövetelein, tanfolyamain, amelyek az iskolai holokauszt-oktatás módszertanához nyújtanak segítséget. A Centropa 2001 óta végez sikeres társadalomtörténeti kutatómunkát, melynek során elsődleges források alapján, személyes történeteken át mutatja be a közép- és kelet-európai zsidóságot a 19–20. század fordulójától napjainkig. A Centropa által fölkínált lehetőséggel minden (történelem)tanár élhet. Magyarországon is akadnak lelkes és elkötelezett pártolói ennek az ügynek. Köztük van tehát Goldmann Márta, aki a Centropa 2014-es szarajevói nyári akadémiáján ismerte meg Robert Kozákot, a grazi gimnázium (Graz International Bilingual School) tanárát; innen az ötlet a közös vállalásra, a Centropa által kezdeményezett, határokon átívelő oktatási projekt megvalósítására. Ugyancsak az elkötelezett pedagógusok között van Varga Hedda, a szombathelyi gépipari szakközépiskola történelemtanára, aki Szombathelyen egyébként Balázsné dr. Szántó Edit tanítványa volt a történelem szakon. Szintén részt vett a projektben a Szombathelyen élő osztrák képzőművész, Andreas Lehner – egyébként a rohonci holokauszt emlékmű tervezője –, aki az elmúlt években már többször megnyilatkozott különböző közös kulturális kezdeményezésekben. Nyelvi szakértőként csatlakozott a projekthez Wagner Anikó (NymE, anglisztika tanszék).

A szombathelyi holokauszt-emlékhely a Fő téren, az egykori gettó határán. Veres Gábor alkotása.

A grazi diákok tehát eljöttek Szombathelyre – ahol egyébként még sose jártak –, és a szombathelyi középiskolás fiúk német nyelvű (!) előadásai által ismerkedtek meg a várossal, különös tekintettel a zsidó közösség sorsára. A szombathelyi diákok pedig elutaztak Grazba és Rohoncra, megnézni az ottani holokauszt-emlékhelyeket. Grazban például beléphettek abba a hajdani SS-laktanyába, ahol 6000 magyar munkaszolgálatost tartottak fogva. A laktanya egyébként ma is katonai objektum, a bejáratánál emlékmű nem engedi feledni a borzalmakat.

Hogy a múlttal való szembenézés Ausztriában sem könnyű, jelzi a Nobel-díjas Elfriede Jelinek műveinek befogadás-, illetve be nem fogadás-története. A rohonci tragédiáról például csak a közelmúltban szerzett tudomást a közvélemény, éppen Jelineknek köszönhetően. Rohonc kastélyában 1945 márciusának végén bált rendeztek Batthyány-Thyssen-Bornemisza Margit grófnő meghívására. Azon az éjszakán, március 24-én – mintegy a „mulatság" részeként – lelőttek majdnem 200, a közelben fogva tartott zsidót. A tetteseket nem vonta felelősségre senki, többnyire Svájcba menekültek. A szombathelyi diákok nemcsak Grazba, hanem Rohoncra is ellátogattak. (Elfriede Jelinek munkásságát kutatja évek óta a NymE SEK germanisztikai intézeti tanszékének kutatója, Takács Dóra. Vannak tehát kapcsolódási pontok, elköteleződések.)

Goldmann Márta bízik abban, hogy a grazi-szombathelyi diákok kapcsolata az egyszeri cserelátogatással nem ér véget. Akár a sikeres szombathelyi Cafe Dilemma-sorozat mintájára is el tudná képzelni a folytatást. A Cafe Dilemma lényege a problémák pontos megfogalmazása, fölvetése – aztán ki- és megbeszélése. Minél több szempont, minél több humor, minél több szellem, minél több ismeret – annál több megértés. Személyesen.