Vér, veríték, vidámság - Ilyen a boksz Veszprémben

Nem tudom, ahányszor bokszedzésen járok, mindig az az érzésem, hogy ezek a fiúk/lányok elmennek a végsőkig, a fizikai teljesítőképesség határáig. Most Veszprémben is ezt tapasztaltam. Pedig nincs se alapozás, se verseny, jórészt ők nem is versenyzők (az ökölvívásban úgy mondják: hobbisták), csak szimpla, hétköznapi tréning. Mégis a Mikóczi Ferenc-Szabó Lóránd edzőpáros úgy pörgeti végig a gyakorlást, hogy nincs üresjárat, a feladatok másodpercre kiszámolva vannak porciózva. A különböző elemek egymásra épülnek, majd a másfél óra egy olyan gyakorlat kombinációval (az a bizonyos orosz módszer) végződik, amit még nézni is fárasztó. Nem tudom, hogy ez határterhelés-e, mindenesetre a verejtékből patakot lehetne fakasztani a Veszprém Aréna küzdősport termében.

– 30-35-en járnak hozzánk, heti három edzést tartunk. Három-négy versenyzőnk van, a többiek hobbisták – tudom meg Mikóczi Ferenctől, aki egyébként épp „véletlenül” van itt. Félreértés ne essék, ő a megfelelő ember, a megfelelő helyen, hiszen hosszú évekig irányította remekül a település ökölvívóéletét, ám munkája már jó ideje rendszeresen külföldre szólítja. Ha itthon van, persze rögtön jön edzésre. Az oxigénért kapkodó tanítványok fohászkodnak is, hogy mielőbb szólítsa el a kötelesség, de erről majd később...

– Nagy segítség nekem, ha a Feri itt van, hiszen egyedül nehéz mindenkire figyelni – mondja Szabó Lóránd, alias Lóri, aki azért hangsúlyozza: nincs létszámstop, örülnek az új jelentkezőknek.

Szabó Lóránd edző (középen) mutatja a helyes mozdulatot, az edzés pörgős és nagyon fárasztó (Fotó: Zwicker Tamás)

A társaság vegyes, vannak fiatalok és idősebbek, magasak, alacsonyak, izmosak és vékonyak. Fontos, hogy mindkét nem képviselteti magát. – Hálistennek egyre több a lány. Örülünk nekik, ügyesek, csinosak, a fiúkat is feldobja a jelenlétük – fogalmaz Lóri, s kitűnik, hogy a bokszolók között az egyenjogúság nem csak duma. Miközben a hölgyeket maximális tisztelet övezi, ugyanazt a terhelést kapják, mint a fiúk.

A veszprémi egyesület jelenlegi ékköve Sárközi Attila, akit már a válogatottba is meghívtak. Attila 23 éves és a 69 kilogrammos súlycsoportban versenyez. Szabó Lóránd szerint vele kapcsolatban most kezd beérni a munka. – Kemény, jó anyag, jó vére van – mondja róla velősen a tréner. Mikóczi Ferenc azt emeli ki, hogy az ifjú ökölvívó az utolsó pillanatban kapott válogatott meghívót, ennek ellenére remekül helytállt, és ez fontos. Emellett az edzők is dicsérték fiút.

– Úgy érzem én is – erősíti meg jelenlegi jó formáját Sárközi Attila, aki az ökölvívásban képzeli el jövőjét, de tisztában van vele, hogy még rengeteg munka vár rá. – Most amatőr szinten szeretnénk minél eredményesebb lenni, s majd három-négy év múlva csatlakoznék a profikhoz. Az igazság az, hogy nagy a lemaradásom. Egy időre abbahagytam a bokszot, így csak 30 mérkőzésem van, míg a velem egykorúak közül sokaknak már tízszer ennyi. Ezért most mindenhol elindulok, ahol tudok.

Az ütések, mozgások gyakorlását a sebtiben felállított „ringben” (négy kötelet akasztanak a falra, nem az igazi, de ebben a teremben csak ilyet lehet használni) felváltja egy kis harc (az úgynevezett sparring), Mikóczi Ferenc kacsint, erre már nagyon vártak a tanítványok. Az ökölvívásban nem dühből ütik egymást a felek, persze az adrenalin és a versenyláz olykor túlcsordul, így a mesternek a veszélyeztetett pároknál fokozottabban oda kell figyelnie. Valaki vérző orrát mossa a csapnál, bocs – mondja ellenfele, ám inkább a sérült kér elnézés, hogy megszakadt miatta a gyakorlás.

A lányok közül csak Tóth Tina száll küzdelembe (bizony, fiúk ellen). A hölgy még csak 19 éves, a veszprémi Közgáz tanulója, ám már másfél éve bokszol, azaz rutinosnak számít a társaságban. Sőt, a jövőben versenyzőként is szeretné kipróbálni magát. – Nagyon komolyan veszem a dolgot, mindenképpen szeretnénk majd ringbe szállni – erősíti meg az információt, s kérdésemre félmosollyal teszi hozzá: igen, kislányként, az általános iskolában verekedős volt.

– Szeretem a küzdősportokat, és közülük az ökölvívás tetszett meg a legjobban. Fizikailag lefáraszt egy ilyen edzés, lelkileg viszont abszolút feltölt. Nem gond, hogy fiúkkal kell edzeni, nagyon jó fej és segítőkész mindenki.

Időközben a gyakorlás véget ért, a tanítványok gondolatban tucatszor repülőre ültették mesterüket, aki udvariasan mindenkit megdicsér. – Ez egy kis klub, csak úgy tudsz fejlődni, ha szorgalmas vagy – teszi hozzá a végére Szabó Lóri, s hiába fáradtak, nincs ember a teremben, aki vitatkozna az állítás igazságtartalmával.

Nimród, a legkisebb bokszpalánta

Mindenképpen szót kell ejteni a kis bokszközösség legifjabb tagjáról, Nimródról. A nyolcéves kisfiú is rendes edzésre járó, kap feladatokat, végzi az erősítéseket. Persze az ő figyelme még gyakran kalandozik másfelé, az edzők mellett a többiek is terelgetik, ellátják jó tanácsokkal, s ha kell, játszanak kicsit vele. Bokszpályafutásra még néhány évet várnia kell, de az biztos, hogy a másfél óra végére ő volt a legmosolygósabb a teremben.