Hírek

2015.03.27. 17:24

Lakóotthon a város szélén autizmussal élő felnőtteknek: hívóképek a szombathelyi Holnap Házából

A szombathelyi Holnap Háza az Esőemberke Alapítvány kezdeményezésére jött létre: lakóotthon autizmussal élő felnőttek számára. Kékben ragyogott és kinyílt a világ, amikor ott jártunk. Itt nincs mellébeszélés.

Szendi Péter

De mint mindig, itt is szükség volt a személyes érintettségre. A szombathelyi Esőemberke Alapítványt autista (autizmussal élő) gyerekek szülei hozták létre 1997-ben. Az autista fiatalokat és felnőtteket befogadó Holnap Háza szintén az Esőemberke Alapítvány kezdeményezésére valósult meg 2009-ben: a Bádonfa utcai telket az önkormányzat bocsátotta az alapítvány rendelkezésére. Most is főleg autisták élnek itt. A szomszédos – már az alapítvány által megvásárolt – telken pedig éppen a napokban kezdődött meg az építkezés: az intézmény vezetője, Jene Judit azt mondja, néhány hónap múlva elkészül az a műhely-rendszer, ahol tizenkilencen dolgozhatnak majd, nem csak a Holnap Házából.

Jó ide belépni, és ezt valószínűleg nem csak a tavasz teszi. Bár a napsütötte délelőttön éppen az udvaron tevékenykednek a ház lakói. Kilencen élnek itt, többnyire autisták.

A szombathelyi Holnap Háza esélyt és biztonságot ad. A fölmérések szerint ma minden századik ember él autizmussal, amelynek jelei 3 éves kor előtt felfedezhetők. A Holnap Házában a közös programok és az egyéni fejlesztés rajzolja meg a mindennapokat.

Az idegrendszeri eredetű autizmus pontos okát még mindig nem ismeri az orvostudomány, ahogy megnyilvánulási formái is sokfélék. Mégis: az autizmus a leggyakrabban a szociális kapcsolatokban, a kommunikációban okoz zavart, amit a külvilág „furcsa viselkedésként" érzékel, tele kiszámíthatatlan, gyakran szélsőséges reakciókkal. Az autizmus olyan állapot, amely nem gyógyítható, de a fejlesztésnek nagy szerepe van az autistákkal való foglalkozásban. És bár közülük sokan kisebb-nagyobb mértékben képesek az önállóságra, az autizmussal élőknek összében-egészében szükségük van az állandó és személyes gondoskodásra.

Ahogy mindenképpen szükségük van saját, külön bejáratú világra is – ahol saját, külön bejáratú világukat kiteljesíthetik.

A budapesti Kancsár Tamás öt éve él a Holnap Házában, 18 éves kora után költözött Szombathelyre. „Jóban-rosszban típusú jelleggel jó itt", mondja, miközben végigkalauzol minket a folyosón – és bevezet a szobájába, amely csak az övé. Jene Judittal még az érkezésünk előtt megbeszélték, hogy szívesen vált néhány szót a vendégekkel. Amikor megérkezünk, inkább a munkába mélyed, aztán meggondolja magát.

Belemerülünk a beszélgetésbe. Közben Tamás megjegyzi, hogy nem akart hosszú interjút adni. Aztán mégis. A szobájában mindenfelé a kedvenc színes póni-babák, az animációs sorozat szereplői. Egy részük ajándék, a legnagyobbat plüssváltozatban Tamás készíttette el. Úgy mutatja be, hogy „ez a póni én vagyok". A nagy póniképet a falon egy francia baráttól kapta. Szerte a világon vannak barátai, Budapesttől Amerikáig. Természetesen interneten tartják a kapcsolatot. Tamás nagyon jól beszél angolul – és nagyon jól bánik a számítógéppel: „Számítógépes zseni vagyok." A Holnap Házában ő készíti például a lakótársak „én-könyveit". Az „én-könyv" („az én könyvem") személyes és eseménynapló, sok fotóval. Az autisták számára fontos a vizualitás. A lakóotthon több pontján látunk „hívóképeket", amelyek a tájékozódást segítik. (Hogy például minek hol van a helye a konyhaszekrényben. De képekkel rakják ki a közös és a személyes napirendet is.)

Tamásnak rengeteg terve van, de mostanában észrevette, hogy kezdi elhanyagolni, elodázni a dolgokat, nem készít például filmfelvételeket: „Van egy hobbi-sorozatom, felteszem magamat, ahogy nézem a póni-sorozatot. A reakcióimat veszem fel. De most nincs kedvem haladni, nem töltök fel tartalmakat. Nem szeretném, hogy így legyen – szeretnék a prokrasztinációból kilépni. De csettintésre nem megy. Akkor se megy, ha valaki azt mondja, csináld, folytasd. Kedvet kell kapni hozzá, inspirációt."

Jene Judit, az intézmény vezetője – és Kancsár Tamás. Fotó: Szendi Péter

Reméljük, a pónik hamarosan segítenek. Vagy Sonic, a bájos süni, aki szintén jóbarát. Aki nem tudná: Sonic „egy olyan sündisznó, akinek nincs párja". Hogy miért? A filmajánló szerint sok más mellett azért, mert gyorsabban mozog és gondolkodik, mint a villám. Keresi a kalandot és a forró szituációkat. Végül mindig jól dönt. És főleg: a környezetét minden pillanatban elvarázsolja képességeivel.

Mint Kancsár Tamás.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!