A szülő eldobta

Két fő téma körül forognak Modiano gondolatai: Franciaország német megszállása a II. világháború alatt és az önazonosság keresése. Főhősei minden apró részletet föltérképeznek, minden emléket összegyűjtenek és a mozaikokból összerakják az életüket, hogy megtudják hogyan jutottak oda, ahol vannak.

Első könyve 1968-ban jelent meg (La Place de l'Étoile), stílusa alapján rögtön besorolták a hetvenes évek végéig a francia irodalomban meghatározó szerepet játszó „nouveau roman" (új regény) irodalmi irányzathoz.

Azt mondja, a XIX. századi regényírók még masszív katedrálisokat építettek. „Nekem csak a legkisebb téglák és a fecnik maradtak." Az „univerzális", a társadalom keresztmetszetét bemutató regényeket is az elmúlt korszak, a XIX. századi regényirodalom jellegzetességének tartja. Szerinte sokkal érdekesebb, ha – cserepekkel és papírfecnikkel a kézben – szabadon álmodik az író.

„A Kis Bizsu" című könyvének volt elődje, az Átvonul a cirkusz című mű. Benne a gyermeklány Kis Bizsu korai lénye lehetne. Kis Bizsu 19 éves ebben a könyvben, tudni akarja, miért volt szeretet nélküli, szomorú gyermekkora, miért kellett annyit szenvednie. Biztos pontot keresne az életben. Tanulmányozza anyjának régi kekszes dobozban gyűjtött papírjait, a születési anyakönyvi kivonatát, rég holt emberek leveleit, fényképeket. Életében hirtelen nagy változás következik be: a párizsi metró állomásán ismerős, valaha drága és divatos, mára kopott sárga kabátra lesz figyelmes: az idős asszony, az arcán durva vágás hegével csak az anyja lehet. Bizsu úgy tudta, Marokkóba ment valakivel, előtte őt – nyakában táblával – a „rendeltetési hely" és a neve megadásával, a barátnőjéhez irányította és soha többé nem adott hírt magáról. A rezignált fordulatoknak nincs vége...

A regényben szerepel József Attila: Mama című versét: a keleti nyelveket tanulmányozó nyelvész gyönyörködve hallgatja magyarul a rádióban.