Négyzethálók fogságában - Keresztrejtvényfejtők eredtek a verőköltő bodobács nyomába Sárváron

Elkésett, már tíz perce elkezdték, csapja össze a kezeit sajnálkozva a sárvári városháza földszintjén dr. Gerbert Ottóné Judit, a verseny szervezője. Aztán láthatóan megkönnyebbül, amikor elárulom jövetelem célját, és már indulunk is felfelé a lépcsőn. Az első emelet után már lábujjhegyen haladunk és suttogunk: igen, itt most csendnek kell lenni. Amikor benyitok a nagyterembe, nem hiszek a szememnek: odakinn ragyogó napsütés, a terem meg zsúfolásig tele van, az asztaloknál feszülten koncentráló  emberek. Nők és férfiak, fiatalok és idősebbek vegyesen: kezdők, haladók, mesterjelöltek és mesterek...

Csend és figyelem:  a sárvári városháza nagytermében százhárman fejtettek rejtvény szombaton

Mintha érettségi lenne: az asztalokon gondosan kikészített üdítők és ásványvizek, van, aki rágcsálnivalóval is készült,  a síri csendet csak a madarak csicsergése és a Nádasdy-vár előtt elhúzó motorok bőgése töri meg néha.

Félve kattintgatok a fényképezőgéppel, nehogy miattam ne ugorjon be valakinek, hogy a házi tubicák lakhelye tulajdonképpen a galambdúc. Nem kell sokat várni, és az első versenyző leteszi a tollat, borítékba rakja a két rejtvényt, és indul kifelé. A kőszegi Rába Liliána volt a leggyorsabb a kezdők között, 30 perc alatt végzett egy skandinávval és egy hagyományos keresztrejtvénnyel. A kőszegi asszony nem egyedül jött, Réka lánya és a testvére, Éva még odabenn küzdenek a négyzethálókkal.

A leggyorsabb kezdők: Rába Liliána, Rovóné Farkas Olga, Kesztyűsné Soproni Szilvia és dr. Gerbert Ottóné szervező

Nem volt nehéz, mondja az asszony, aki gógypedagógusként a munkája során, a gyermekeknek kitalált szókeresők révén is megtapasztalja, milyen remek agytorna a rejtvényfejtés. Azt mondja, nem megszállott, és ideje sincs túl sok, de ha teheti, rejtvényt fejt. Már gyermekként rákapott az ízére, volt, hogy két újságot vettek, és a nővérével versenyeztek, ki fejti meg hamarabb a rejtvényeket. Nyílik az ajtó, érkezik a második leggyorsabb kezdő, a sárvári Kesztyűsné Soproni Szilvia, aki ápolónőként stroke-os betegekkel foglalkozik, és mit ad Isten, az ő rehabilitációjuk során is jó szolgálatot tesznek a keresztrejtvények. Rovóné Farkas Olga a harmadik leggyorsabb, ő is sárvári, és megszállott rejtvényfejtő. Megtudom még, hogy a hölgyek nem csak megfejtik a rejtvényeket, de be is küldik a megfejtéseket, és bizony gyakran nyernek is. Azt mondják, van, hogy egy rejtvényt   néhány perc alatt "kivégeznek", de előfordul az is, hogy nem boldogulnak vele, és másnap, tiszta fejjel újra nekifutnak. A lényeg, hogy saját maguk jöjjenek rá a megoldásra. Szilvinek a tájnyelvi szavak jelentik a legnagyobb nehézséget, Olgát pedig a brazil focisták neveivel lehetne kikergetni a világból.

Annyira lelkesen mesélnek, hogy magam is megpróbálkozom a kezdők skandináv rejtvényével, és a lányok együtt drukkolnak, hogy rájöjjek, mi lehet az a "rámába foglaló". Keretező, mondogatom, de nem stimmel a szó,  mire súgnak: próbáljak egy igekötőt tenni elé...

Még mielőtt teljesen belelovalnám magam a poénvadászatba, elém penderül egy fiatalember, és jelenti, hogy ő az, aki először végzett a mesterek közül.

Barna Viktor közgazdász Szigetmonostorról utazott Sárvárra, hogy a Nádasdyak városában is bebizonyítsa, hogy ő a magyar rejtvényfejtők egyik legjobbika. Mutatja is a mesterek egyik rejtvényét, az úgynevezett kevert újraszerkesztést, aminek az a lényege, hogy az ömlesztve felsorolt meghatározásokat kellett beilleszteni egy olyan négyzethálózatba, amelybe "segítségül" ugyan beírták az összes A és Á betűt, de a szimmetrikusan elhelyezkedő 26 fekete négyzetből csak 14-et adtak meg... Na, én már itt elveszítem a fonalat, Viktor viszont türelmesen elmagyarázza, hogy nincs ebben semmi ördöngősség. Ő például mindig arra törekszik, hogy megtalálja és beírja a leghosszabb szót. Most például a "veterinárius mint egyéni vállalkozó" meghatározásba kapaszkodott, és jól tette: a magánállatorvos szóval ugyanis megtalálta a rejtvény kapaszkodónak sem utolsó, leghosszabb szavát. És meglett a poén? - kérdezem naívan, aztán menten el is hallgatok, amikor megtudom, hogy ezeknél a bonyolult rejtvényeknél nincs poén vagy megfejtendő idézet: itt az a poén, ha minden rubrika megtelik, mégpedig helyesen.

Viktor nem csak fejteni szeret, ő maga is készít rejtvényeket, és még mielőtt belemennénk a részletekbe, megnyugtat: napjainkban a számítógépes programok nagy segítségükre vannak a rejtvénykészítőknek.

- Verőköltő bodobács? - lép mellénk egy jókedvű fiatalember, mint kiderül Viktor barátja, a miskolci István György. Ők az élő példa arra, hogy négyzethálókból is szövődhet szoros barátság: sok-sok éve középiskolában együtt kezdtek rejtvényt fejteni, most pedig együtt járják az országot, egy évben legalább tíz versenyre elmennek. Egyéniben és csapatban is indulnak, Sárváron vasárnap is asztalhoz ülnek majd két másik társukkal. A rejtvényfejtés hasznos hobbi, bizonygatják, és sorolják is, mi mindent tanulnak egy-egy versenyen. Itt van például a verőköltő bodobács, ami a mesterek egyik rejtvényében szerepelt Sárváron, és amiről eddig azt sem tudták, hogy létezik, most pedig kiderült, hogy a népiesen suszterbogárként emlegetett poloska hivatalos neve.

Vajon a család hogyan tolerálja ezt a sok időt rabló szenvedélyt? -teszem fel az ünneprontó kérdést, próbálok is finomítani, és menten hozzáteszem, hogy végül is jobb, mintha kocsmáznának. Mire Gyuri visszaszól: az az igazság, hogy a kocsmából hamarabb hazamennének, mint egy-egy kétnapos versenyről...

És ha már két mesterrel hozott össze a sors, megkérdezem azt is, mi a jó ebben az egészben. Hát a megfejtendő titok varázsa, vágja rá Gyuri, abban pedig egyetértenek Viktorral, hogy az a jó keresztrejtvény, ami megfejthető, de meg kell vele szenvedni...