Létfontosságú kutatások alapja - Bauer Győző előadása

A megyeszékhelyünkre érkezett tudóst és közéleti embert dr. Pósfai Mihály, az MTA helyi területi bizottságának elnöke mutatta be a jelenlévőknek, kiemelve, hogy az akadémikusnak nehéz volt a pályakezdése: az egyetemre való felvételét először különösebb indoklás nélkül elutasították. Harminc éve elnyerte az orvostudomány doktora címet és 45 évesen már tagja volt a Szlovák Tudományos Akadémiának. Mivel a szakterülete mellett foglalkoztatta a felvidéki magyarság helyzete, 1991-ben a Csemadok élére került. Később törökországi nagykövet lett. A dolgozatainak száma meghaladja a háromszázat, ám több szabadalma is van. Kutatási területe a sima izmok, az autonóm idegrendszer és a szabad oxigéngyökök okozta elváltozások gyógyszertana.

A szabad oxigéngyökök olyan molekulák, illetve molekularészletek, amik párosítatlan elektronnal rendelkeznek, ezért agresszívak és rövid életidejűek. Az általuk okozott ártalmak kutatása az orvostudomány fejlődő területe. Az előadás ezen atomoknak a légutakban, az emésztőrendszerben és az érfalban lévő simaizmokra gyakorolt hatásával és káros hatásának meggátlásával foglalkozó kutatásokról számolt be. A szabad oxigéngyökök között kevés az olyan, ami vegyileg állandó. Egy részük eltávozik a keletkezési helyéről és más gyökökkel lép reakcióba. Más részük külső forrásból jut a szervezetbe, ilyen a füst, a légszennyeződés, a belélegzett, vagy ételbe került vegyi anyag, gyógyszer. Jelentős részük a szervezetben – külső, főként fizikai hatásokra, vagy oda bekerült vegyi anyagokból – anyagcsere folytán jön létre. Ha a létrejöttük és az eltávolításuk között megbillen az egyensúly, a felhalmozódott szabad oxigéngyökök korral és betegségekkel járó szervi elváltozásokat okoznak, vagy azok velejárói lesznek. A légutakban és az emésztőrendszerben lévő simaizmok folyton ki vannak téve a környezetünkből származó szabadgyököknek. – Vajon a szabad oxigéngyökök célpontjai a simaizmok, s ez esetben befolyásolják a simaizmok működését? – tette fel a kérdést a professzor. Egy biztos: azok működését többféle mechanizmussal irányítják. A hatásuk általában függ az intakt nyálkahártya vagy epitélium jelenlététől, a hatásszerkezetük nem minden simaizomban azonos. Hatnak a sejthártya lipidjeire, megváltoztatják az ioncsatornák vezetőképességét és a kalciumháztartást, emiatt sok élettanilag fontos enzim aktivitását, de a neuromediátorok felszabadulását, hatását és élettartamát is szabályozzák. Hatásuk meggátolható a termelésük csökkentésével, a nem kívánt hatások megszüntetésével, a krónikus gyulladások csökkentésével és megkötésükkel, vagy eltávolításukkal.

Ha sikerül tudatosítani, hogy egyes vegyi molekulák csak meghatározott idegvégződésekhez képesek kötődni, olyan gyógyszer megalkotása válik lehetővé, ami csak a szívre, a tüdőre, a gyomorra, vagy a bélrendszerre hat. A kutatások szó szerint létfontosságúak.  lehetnek. A farmakológuskutató igazolta: létezik egy harmadik típusú idegátvitel is. Ez a jövőben olyan finomhangolásra teszi képessé a gyógyszeripart, ami a mainál pontosabb szívritmus szabályozásra, az erek, a gyomor és bél, vagy a légzőszervi simaizmok befolyásolására alkalmas.