Tudomány

2015.04.21. 08:16

Gelencsér Andrással az éghajlatválozásról

Veszprém – Lélekszámából és ipari tevékenységéből adódóan ma már olyan helyzetben van az emberiség, hogy abban a nagyságrendben tudja reprodukálni a természeti folyamatokat, amelyek a földtörténet során éghajlatváltozással jártak – tudtuk meg Gelencsér András egyetemi tanártól.

Szám Dorottya

Éghajlatváltozásról szóló cikksorozatunk első részében Gelencsér Andrással, a Pannon Egyetem tanárával beszélgettünk a jelenség tudományos hátteréről.

- Sokáig úgy tekintettünk az időjárásra, mint aminek ki vagyunk szolgáltatva, és inkább elszenvedői, mintsem alakítói vagyunk a légköri jelenségeknek. Ha belegondolunk azokba a légkörrel kapcsolatos kijelentésekbe, hogy köddé válik, füstbe megy, vagy elfújja a szél, mind a végtelenség érzetét keltik bennünk. Még a XX. század közepén is kinevették azokat, akik a légköri szén-dioxid koncentrációját mérni akarták, mondván, minek, ez egy állandó alkotója a levegőnek. Így aztán nem csoda, hogy csak  a XX. század utolsó harmadában szembesültünk azzal, hogy a tevékenység, amit folytatunk, egy olyan nagy rendszert is képes befolyásolni, mint amilyen a Föld éghajlata. A kezdeti bátortalan lépéseket intenzív kutatások követték, amelyek során számos dolog kiderült arról, hogy miként működik a Föld-légkör rendszer. 1979-ben már világméretű konferencián foglalkoztak a problémával. Innen ered a kommunikációs üzenet, hogy a légköri szén-dioxid koncentráció és a globális átlaghőmérséklet változása összekapcsolandó. Sajnos elég szerencsétlen üzenet volt ez. Az éghajlat ugyanis egy olyan komplex, sok összetevős rendszer, amely nem írható le az üvegház leegyszerűsített modelljével. Sokkal inkább egy lombikkal modellezhető, amelyet vízzel és jéggel töltöttünk meg, befogtuk a száját, majd melegítjük a napfényen. Amíg a jég el nem olvad és a víz fel nem melegszik, addig a lombikban levő levegő sem fog jelentős hőmérséklet-emelkedést produkálni.

Az éghajlatváltozás hátterében álló okok nem szűkíthetőek le az emberi tevékenységre. A földtörténeti múltban, még az ember földi megjelenése előtt, számos olyan esetet találunk, amikor hirtelen megváltozott a bolygónk éghajlata. Vulkánkitörések, az üvegházhatású gázok hirtelen kiszabadulása és a negyedidőszak jégkorszaka mind-mind jelentősen megváltoztatták az éghajlatot. A földtörténeti példák analógiái megtalálhatóak az ipari korszak emberi tevékenységében is. A vulkánkitörésnek megfelelő emberi beavatkozás a levegőszennyezés. Ahogy a vulkánok szennyezték a levegőt, kén-dioxidot és aeroszolt kiszabadítva, ugyanúgy az ember is megteszi ezt kevésbé kataklizmikus jelenségek közepette. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának léptéke pedig hasonlít a földtörténeti korokban lezajlott felszabadulásukra. Egyedül a negyedidőszak csillagászati tényezői azok, amelyeket nem tudunk reprodukálni.

Hajlamosak vagyunk beleesni egy másik kommunikációs hibába is, miszerint az éghajlatváltozás következményei nincsenek hatással a mindennapjainkra, az a távoli jövő nemzedékeinek problémája lesz majd. Fontos tudatosítani magunkban, hogy a Föld felszíni hőmérséklete tág határok között mozoghat. Az elmúlt kétezer év nagy ingadozásaiból az következik, hogy a légkör nincs „termosztálva”. Sőt a stabilizáló folyamatok helyett inkább öngerjesztő visszacsatolási folyamatok működnek. Mindez annak a veszélyét vetíti előre, hogy ha beavatkozunk a rendszerbe például a levegőszennyezés vagy az üvegházhatású gázok kibocsátása révén, akkor könnyen kiengedhetjük a szellemet a palackból.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!