A levelezések és a párkapcsolati leírások tényszerűsége mögött emberi drámák húzódnak meg. Úgy tűnik, ebben az esetben a kor csak állapot, mindegy, hogy fiatal, vagy idős, a kezdeti lelkesedés után gyakran rádöbben a kiábrándító valóságra, és ismét magányos marad. Hogyan kezdődik? Néhány tipikusnak mondható kezdést mutatok:

Egy hosszú kapcsolat végén magam alatt voltam, de néhány hónap után úgy gondoltam, ideje ismét ismerkedni, igaz, ezt csak a virtuális térben bírtam felvállalni. Bejelentkeztem egy társkereső honlapra és jöttek a levelek. Kaptam hideget, meleget, és hamar rájöttem milyen vegyes a kép. Az analfabétáktól az újgazdagig, a félénktől a macho-ig mindenfélével találkoztam…

Egyszer volt hol nem volt egy fiú, aki regisztrált 2 társkeresőre. Élt benne a vadászösztön, és látni akarta a húspiacot. Kapott levelet, jó néhányat. Randizott, legalább 30 nővel, mire rájött, hogy tulajdonképpen nem is ezt keresi. Aztán kapott egy levelet, amitől úgy érezte, ebben a nőben van valami. Semmilyen addigi elképzelésének nem felelt meg, mégis ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy megismerje…

Persze a folytatás is megjósolható. Fiú, lány megismerkedik, lángol, ég, majd különböző kalandok után valamelyik rádöbben, hogy a párja nem az ő elvárásai szerint működik. Lehetne számos variációt említeni, de a lényeg a szakítás, hosszabb-rövidebb módon, lelki összeomlás, majd a mókuskerék kezdődik újra.
Terápiás coach-ként dolgozom évek óta, és egy idő után feltűnt a párkapcsolatok menetében rejlő hasonló forgatókönyv. Munkám egyik célja, hogy járható alternatívákat adjak, ezért szükségesnek tartottam, hogy ezen a területen is komoly ismeretekre tegyek szert.

Hosszú hónapokat töltünk azzal, hogy megtaláljuk a számunkra ideális autót, lakást, esetleges nyaralóhelyet, és nem éljük meg lelki összeomlásként, ha szelektálunk. Ez jó, ez nem… Gyakran megkérdezzük közben magunktól, mi az, amire igazán szükségem van? Mi az, ami az igényeimhez minden tekintetben a legközelebb áll? Nem vesz senki úgy autót, vagy házat, hogy ez jól néz ki, tehát kell nekem, vagy ez klassz, jó sokba kerül, megveszem, pukkadjanak a barátaim. Úgy sem keresünk házat, hogy egy szerelmes regényben olvastam, és ilyet akarok, mert meg szeretném élni azt a romantikus lázas állapotot, ami a könyvből átsugárzott. Többnyire megmaradunk a racionalitás és igények szintjén, gondosan mérlegelve a lehetőségeinket és esélyeinket. Konzultálunk jogásszal, bankkal, tervezővel, szerelővel, olyan szakértőkkel, akikről azt feltételezzük, hogy a pénzünkért a szakértelmükkel segítenek nekünk kiválasztani az ideális megoldást.

Végeztem egy házi felmérést, hogy mi a fontossági sorrend az életben, mi mennyire fontos a következő értékekben: autó, párkapcsolat, otthon, karrier. Az első helyen teljesen egyértelműen a párkapcsolat szerepelt, tehát mindenki ezt tartotta az életében a legfontosabbnak, mégis ezt a területet övezi a legtöbb idealizmus, ösztönösség, külsőség és fogalomzavar. Azt szinte mindenki fel tudta sorolni, milyen elvárásai vannak a partnerével szemben, de ha megkérdeztem, ezek az elvárások illenek-e a saját személyiségéhez, már kerekedtek ki a szemek. Olyan elvárás, hogy egy nő legyen házias, sematikus, és sztereotípiákon alapszik, mint ahogy az is, hogy egy férfi keressen annyit, hogy el tudja tartani a családját. Ha ezt az igényt olyan hölgy teszi, akinek a legfontosabb a karrier építése, diszharmónia van a háttérben, vagyis nem tudja összeegyeztetni a személyes céljait a tanult normákkal. A legrosszabb, ha végül talál egy ilyen férfit, (mert amit nagyon szeretnénk, azt bevonzzuk) és hamar kiderül, nem is erre vágyott.
Legyen megbízható! De mindenkinek mást jelent ez a fogalom… Hosszú távú kapcsolatot keresek! Egy kapcsolat soha nem hosszú távú, addig tart, ameddig van benne közös élmény. Fogalmak, amiket átvettünk, de nem is vizsgáljuk az eredetét, és a mögöttes jelentését. Tehát az egyik legfontosabb kérdés, ki vagyok én? Utána jöhet az, hogy mi illik hozzám, mik a lehetőségeim, és mit tudok adni.

Fontos az is, hogy az illúzióinkat áthangoljuk a realitások talajára. Kérdezzük meg magunktól, hogy szerelemre, flörtre, vagy társra vágyunk-e? Mennyi időt és energiát vagyunk képesek beletenni egy kapcsolatba? Mennyi bennünk a tolerancia, az elfogadás, képesek vagyunk-e MI-ben gondolkozni, vagy csak azt akarjuk, hogy nekünk jó legyen? Ha egyedül nem megy, kérjük szakember segítségét, mint a ház, vagy autó vásárláskor. Lehet, hogy ez kicsit radikálisan hangzik, és oda az illúzió, viszont a tudatosan felépített párkeresés kevesebb csalódással, lelki megrázkódtatással jár, és valós párkapcsolatra ad esélyt a virtuális szörfözés helyett. Persze csak akkor, ha valóban ezt akarjuk.

Forrás: www.szuhai.hu