A nagybani piacon is szavalt Derzsi János

Derzsi János nagyon megszerette a fehérvári társulatot, marad a színháznál
Fotó: Molnár Artúr

Derzsi János Jászai Mari-díjas színművész Az Újszínházból érkezett 2013-ban a Vörösmarty Színházban. Fehérváron játszott-játszik a Hamletben, az Indul a bakterházban, a Lear királyban, a Mesterkurzusban, az Őfelsége komédiásában, a Vérnászban. Emlékezetesen. A Hamlet – amelyben a Sírásót alakítja – előadása előtt találkoztunk. Azt kikötötte, hogy az Újszínházból távozása okáról, körülémnyeiről nem kíván beszélni.

– Szóval idekerültél, a fehérvári színházba. Hívtak, és te elfogadtad?

– Ők hívtak, a srácok, a színészkollégák, a barátok és persze az igazgató. Nagyon nem bántam meg, hogy Fehérvárra jöttem,. Ebben a furcsa világban a szél vagy a sors összesodort bennünket, és szerintem az ország egyik legjobb társulata jött itt össze. Hihetetlen volt, milyen iszonyú erővel, energiával kezdtünk el dolgozni, és úgy gondolom, ez látszik az eredményeken is. A többi színházból a kollégák hínak, és irigykednek, hogy milyen jó előadásaink vannak.

– Ez számomra azt jelenti, hogy maradsz a Vörösmarty Színháznál.

– Maradok, magyon megszerettem a társulatot. nagyon erős kohézió alakult ki, és én itt nem látom, hogy valaki dobná, elkamuzná a darabot. Megfordultam néhány színházban, tapasztaltam ilyet másutt, itt nem. Általában 3-5 évbe telik, amíg egy társulatot összekovácsolnak, Fehérváron valahogy szinte élből sikerült. Talán mert mindannyian tele voltunk vággyal, akarattal, színházszeretettel, vagy az istenek akarták azt, hogy ez így legyen.

– Örülök, hogy így látod mert hirtelen embernek ismernek, valahol azt mondtad magadról, hogy szelíd lelkű állat. Tényleg az vagy?

– Igen, ez így van. Persze az ember öregszik, de olyan vagyok, mint az emberiség. Alapvetően az ember nem változik. Amióta a croo-magnoni ember kiirtotta a Neander-völgyit, változott valamit? Meghódítottuk a levegőeget, a világegyetemet akarjuk, de a lényeget tekintve ugyanolyanok vagyunk. Egyébként soha a büdös életben nem voltam provokatív ember. Néha kicsit erősebben reagálok, mint kéne, de ennyi az egész.

– Ha úgy gondolod egyszerűen felállsz, hátat fordítasz, szerződést tépsz?

– Azt többször is megtettem, évad közben is. Becsületből végigjátszottam az előadásokat, de ha elegem lett, akkor puff, nem haboztam. Hirtelen vérű vagyok, nagyapámtól, apámtól örököltem ezt. Most már azért megfontoltabb öregember lettem.

– Annak idején a főiskoláról kitettek, mi baja volt veled Kerényi Imrének?

– Sok minden, ki akart rostálni, de nem sikerült. Aztán, hát igen, a zsinórpadláson át felvittem két lányt a kollégiumba, és akkor, abban az időben ez ügy lett. Olyannyira, hogy nem a kollégiumból, hanem a főiskoláról rúgtak ki.

– Kedves. A híres Cseh Tamás-dal jut erről eszembe: Amikor arról énekel, hogy Néhány lepedőt összekötve, leeresztettük a földszintre, és úgy húztuk fel...

– Én, a Feri meg a Bíró Imre.... Meg is csináltuk aztán videoklipen a történetet, a Hollósy Fricivel, Tímár Péter rendezte a filmet.

– Major Tamás visszavett a főiskolára. A Katona József Színházba hívtak, de te vidékre szerződtél. Sok színházban játszottál, a fővárosban is. A rengeteg, 140 előadás, jó szerep, alakírás közül melyiket emelnéd ki a meghatározóak közül?

– Kezdeném a diploma munkával: Örkény Tótékjában az őrnagyot, aztán Zalaegerszegen A fösvény Harpagonját, Kreont, Whiting Az ördögökjében a csatornatisztítót, az Új Színházban a Woyzeket, Marlowe Faustus doktorát, hirtelen ennyi. Azt mondják, aki öt-hat meghatározó alakítást fel tud sorolni a pályafutásából, az már jó, én tudnék 10-15-öt.

– Van kis szerep és nagy szerep?

– Nekem nincs. Fehérváron is játszottuk a Don Carlost, a Főinkvizítor voltam. Nem egy főszerep, de úgy éltem meg, mint az igazi nagy szerepeket. Major Tamás mondta annak idején, mindegyik szerep egyformán fontos mert ez egy játék. A kis szerepből nagyot lehet csinálni. Ő kivételes helyet foglalt el az életemben, osztályfőnököm volt. Elölről kezdte az osztályt, így én egy évet kihagytam, addig is kaszkadőrködtem. Életem első filmjét forgattam, a Rosszembereket, és az egyből főszerep lett.

– Hol tanultál lovagolni?

– Gyerekkorom óta tudok, nagyapám Szellő lovát pici korom óta megültem. Sőt, hazudok mert először a kutyámon lovagoltam. Volt egy fekete kondorom, azzal kerítést ugrottunk. Először a kutyán tanultam meg lovagolni, utána ültem át a lóra.

– Rengeteg filmben játszottál, kitűnő alkotásokban. Nem gondoltát arra, hogy csak filmezz?

– Annak idején a főiskolán Őze Lajos megragadta a grabancomat, segített, támogatott. Amikor a Bosnyák téri nagybani piacon rakodtam, mert abból éltem, a „láda-bárba” jártunk. Ültünk együtt a kocsmárosok, zöldségesek, kofák között Őzével, Bódy Gáborral, Huszárik Zoltánnal, és Őze egyszer csak azt mondta, most szavalj József Attilát. Nem lehetett tiltakozni, mondtam a verset. Ők aztán jól kiveséztek, amit utólag nem bánok, sokat tanultam belőle. Szóval, Őze Lajostól én is megkérdeztem, hogy a színház vagy a film a kedvence. Azt válaszolta, hogy ide figyelj, Jani, a színház az anyám, a film az apám. Nem tudok én se jobbat mondani.

– Kik azok a filmrendezők, akik nagy hatással voltak rád.?

– Szomjas György, Gothár Péter, Jancsó Miklós, Fehér György, Bódy Gábor és persze Tarr Béla, akinek egy filmjét kivéve az összes rendezésében játszottam. Közülük néhányan már sajnos nincsenek köztünk, de a többiek, ha hívnának, gondolkodás nélkül vállalnék szerepet a filmjükben.

– Cserhalmi György évtizedek óta a barátod, most is társulati kollégád itt, Fehérváron. Milyen volt együtt játszani lánya, Cserhalmi Sára Drága besúgott barátaim című filmjében?

– Cserhalm Gyuri 40 éve a barátom, szinte a bátyám. Sárikát annak idején együtt pelenkáztuk, már ahogy tudtuk. Sárika kapálózott, és kinevetett bennünket. Aztán egyszer csak rendező lett. Mint a ketten a Gyurival olyan alázatosan csináltuk a dolgunkat, mint annak a rendje. Nagyon jó szeme van, kiszúrta, ha valami maníros volt.

– Volt egy iszonyú baleseted. Nagyon sokkolt téged?

– Rettenetesen. Hét hónapig feküdtem a Honvéd kórházban, abból három hónapot gipszágyban. Az adott nagy erőt, hogy Fehér György azt mondta, nélkülem nem rendezi meg a Bűn és bűnhődést és Bódy Gábor is vár A kutya éji dala forgatásába. Major Tamás is a kórházban volt, a szemészeten. Együtt sétáltunk, megállt és azt mondta nekem, most mit nyűglődik, fél szemmel is lehet színésznek lenni. El kell dönteni, hogy igen vagy nem, és ment tovább. Én pedig eldöntöttem, hogy akkor is színész leszek.