Kultúra

2015.05.24. 10:00

Liszt, krumpli és Czukor-show: búcsúzó Boomerang, ahol a fényre lépni szabad

Mennek a fuvarosok, a fekete dobosok a kerekeken éjszaka: tárlatvezetéssel, performansszal, Chen-koncerttel és sok jó beszélgetéssel búcsúzott szombaton este a kortárs Boomerang a Thököly utcában. Pados Gábor Irokéz Galériája megint bezár. De talán nem vész el, csak átalakul.

Ölbei Lívia

Salamon Júlia kurátor és Surányi Nóra képzőművész valószínűleg maga se gondolta, amikor belevágott, hogy mennyi munkával, szervezéssel, energia-ráfordítással, gyakorlati ügyek intézésével (áramkörök és konnektorok, kulcsok és önkéntesek, nyitva tartás és beázás-veszély stb.) jár az OFF-Biennále Budapest ernyője alá beálló, onnan ki-kihajolgató szombathelyi kortárs összművészeti eseménysorozat, a Boomerang. De megcsinálták. Találtak támogatókat, önkénteseket és megtalálták a közönségüket is. Illetve mindenekelőtt megtalálták azokat a hozzájuk hasonlóan többnyire Budapesten élő fiatal művészeket, akik (összesen huszonheten) az első hívó szóra boldogan jöttek vissza, küldtek alkotásokat Vas megyébe, szülővárosukba, esetleg középiskolai vagy főiskolai tanulmányaik helyszínére, hogy megmutassák, hol tartanak. Vagy hol tart a világ. Ezért Boomerang a Boomerang.

Soós Nóra a "transzparens emlékezet"-sorozatból hozott festményt a Boomerangra (Fotó: Unger Tamás)

És mielőtt két hét után lezárják Módra Bettina oroszos ládájának tetejét („russzkij maljar”), lebontják a keleti burkát imitáló, zenélő tüll-fülkét (Sztranyák Zsófi ötletéből), leszerelik a magasban trónoló, vetítő „robotpókot” (Karácsonyi László), leemelik a falról Soós Nóra „transzparens emlékezetét” vagy a Gombos Andrea által összegyűjtött „városi sebeket”; mielőtt kikapcsolják az összes tévékészüléket (az egyik sarokban a Fehér Renátó-performanszról készült felvétel műalkotássá vált maga is); szóval mielőtt mindez megtörténik, Salamon Júlia szombaton este tart még egy utolsó tárlatvezetést. Az egyéni és a társadalmi emlékezet útvesztőiben vág magabiztosan utat; a Boomerang-kiállító dizájner, Szép Szidónia ruháját viseli. (Nem akartak próbababát. Babának elég a látogatókat fogadó, a vendégkönyv mellett strázsáló „Teremőr”, amelyet/akit Pálhegyi Flóra saját egész alakos fotójának fölhasználásával készített – részben annak emlékére, hogy hajdan ő maga is működött teremőrként az Irokéz Galériában. Bár a teremőr-kompozícióba rejtett, titokban felvételeket rögzítő mobiltelefon nem biztos, hogy jó ötlet. Bár most már mindegy.)

Karácsonyi László "robotpókja" vetítőkből épült - de nem gyerekjáték (Fotó: Unger Tamás)

Jó ötlet viszont, hogy a Boomerang-tárlatvezetésekre mindig meghívást kapott néhány alkotó is. Most itt van Farkas Imre, aki a Mona Lisa és a Torinói lepel elemi részecskéinek fölnagyításával kapott különös digitális sormintákat. Itt van Horváth Zsófia, aki diplomamunkáját ajánlotta a Boomerangnak: a festményeket megtartó, képkeretekből szerkesztett „fal” is a „kinn” és „benn” viszonyát, feszültségeit vizsgáló műalkotás része. És itt van Tóth Eszter, akire a leginkább népdalénekesként emlékezhetünk. Azóta festőművész-diplomát szerzett a képzőművészeti egyetemen, most budapesti zeneiskolában tanít – képzőművészetet. Különös zenés videót hozott a Boomerangra. Az inspiráció a nizzai egyetemi ösztöndíjas időkből való, körülbelül tíz év – és a szombathelyi meghívás – kellett hozzá, hogy az ötlet kiteljesedjen, megtalálja igazi létmódját. A harmonikus-geometrikus, hintázó-suhanó fényjátékok (valahol itt lappang Malevics fekete négyzete is) nem a falra vetített mozgóképként, hanem a galéria padlózatán vonják magukra a tekintetet. A fényre lépni szabad. Kicsit arrébb liszt ül meg a padlástér rusztikus padlózatának réseiben: W. Horváth Tibor előző napi performanszának nyomai. „Tíz deka művészetből” néhány grammnyi. Szemben Nagy Róbert és Horváth Gergely végtelen filmje forog, körbe-körbe: krumpliültetés – mint fenntartható művészet.

A krumpliültetés előterében készülnek a zenészek: Koller László, Kovacsics György, Müller Péter és a két fantasztikus rapper (a szombathelyi bárd és az énekes madár vagy maga az Iglic): Czukor Balázs és Surányi Nóra. Hát ez meg kortársunk, József Attila: „ ( ) Ezt a széket odább tolni, / vonat elé leguggolni, / óvatosan hegyre mászni, / zsákomat a völgybe rázni, / vén pókomnak méhet adni, / öregasszonyt cirógatni, / jóízű bablevest enni (...)” Meg Karinthy: „Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.” És Arany, ami fénylik. És Weöres Sándor: „Mennek a fuvarosok, a fekete dobosok a kerekeken éjszaka – a tanyai kutyaugatásokon át, tova!” Volt, nincs Boomerang.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!