Ölelést, szeretetet kapunk a gyerekektől - Baán Károlyné óvónőt Brunszvik Teréz-díjjal jutalmazták

Baán Károlyné 1980 óta dolgozik a Hársfa óvodában, 1992 és 2006 között vállalta az óvodavezető helyettesi feladatot. Hagyománnyá tette a betlehemes játékot, amit a nagycsoportosok minden évben kidolgozott koreográfia szerint játszanak el. Létrehozta a kézművesműhelyt , a báb munkaközösség alapítójaként szorgalmazta az óvónők bábozását, az ő szervezésében ünnepekkor bábdarabokkal kedveskednek a kicsiknek. Sokat tett azért, hogy az intézmény elnyerhesse a Zöld óvoda címet, kidolgozta annak kritériumait, kezdeményezte a gyümölcsnapot és a sószoba kialakítását. Az óvodafejlesztési pályázat egyik célja a szülőkkel való kapcsolat elmélyítésének új formája volt, az ők aktív közreműködésével valósult meg a közös kertészkedés, udvarrendezés a gyermekekkel, szülőkkel együtt. Nyitott az újra, megtanulta úgy használni az internetet, hogy a szülők is részesei lehetnek az óvodai életnek.

Megszámlálni sem lehet, naponta hány ölelést kapok, hányszor jönnek hozzám a gyerekek és mondják: „Úgy szeretlek” - mondja Baán Károlyné
Fotó: Balogh Ákos

Baán Károlyné, Irénke érdeklődő, derűs, pozitív életszemléletű, kedves személyiség. Ezt magam is tapasztalom találkozásunkkor. Közvetlenül, nyitottan beszél életének főbb állomásairól. Arról, hogy szép gyerekkora volt, szüleivel egy fákkal teli hatalmas birtokon, parkosított telken élt és bár óvodába nem járt, nagypapája sokat mesélt neki, bábozott, árnyjátékot játszott, a mesékre még ma is emlékszik. Hajdúszoboszlón érettségizett, majd óvónőképzőbe ment volna, de férjével munkalehetőség miatt a Dunántúlra költöztek, Balatonfűzfőn kezdtek dolgozni. Amikor üresedett hely a veszprémi 10-es számú óvodában, azonnal ment, 1980 óta dolgozik ugyanabban az intézményben. Nagyon jó a közösség, ő pedig igazi csapatjátékos, fontos, hogy a kollégák együtt dolgozzanak. Munka mellett végezte az iskolákat és azóta is folyamatosan képzi magát, fejleszti ismereteit.

Arra a kérdésre, hogy mi szükséges ehhez a pályához, Baán Károlyné Irénke úgy válaszol:

- Nagyon sok szeretet. Fontos, hogy az óvónő elfogadja és szeresse a gyerekeket és szüleiket; nekem mindig jó kapcsolatom volt a szülőkkel. Ezt a szeretetet visszakapjuk a gyerekektől, megszámlálni sem lehet, naponta hány ölelést kapunk, hányszor jönnek oda a gyerekek és mondják: Úgy szeretlek . Olyan finom az illatod . Az óvodában nyugodt, szeretetteljes légkör vesz körül: leülünk a varázsszőnyegre, elrepülünk meseországba fejből mesélek, nem könyvből -, látjuk a tündéreket. Fontos, hogy az óvónő pozitívan gondolkodjon, ne vigye be az otthoni problémákat. Ha mosolyogsz, akkor mások is mosolyognak rád.

És Irénke mellett valóban ezt érzi az ember. Rám is mosolyog, nekem is megnyílik. Azt mondja, szeretne két év múlva nyugdíjba menni, olyan erőben, mint amilyenben most van, amikor még együtt tud futni, kirándulni a gyerekekkel, letelepedni melléjük a szőnyegre. Mesél a családjáról, testvéreiről, férjéről, Roland és Balázs fiairól, akikre büszke. Megmutatja a lakását, a porcelánbaba gyűjteményt; apró, maroknyi kicsik és nagyobbak, álló babák sorakoznak az üveges szekrényben. Irénke tele van erővel, energiával, lendülettel, most éppen kolléganőit hívja és várja vendégségbe. A környezetében élők is lendületet kapnak és ugyanolyan derűsek, jókedvűek, pozitívak lesznek. Engem is feltöltött a vele való találkozás.